Fél év

19.

2 héttel később

Az edzőteremben nyújtottam éppen, amit csakis nekem ajánlottak fel, mikor Sarah megjelent előttem és kijelentette, hogy mennünk kell készülődni.

Hát eljött az ideje.

Ma fogom meglátogatni az apámat. Most fogom hónapok óta először látni. A tény, hogy nem is keresett kicsit rosszul esett, és emiatt kételkedtem abban is, hogy szívesen látna.

Sam, és Rod voltak az edzőim, és Asher volt az aki segített betanulni mit mondjak, vagy tegyek apám közelében.

Nem beszéltünk Sarahval egy szót sem azóta a vacsora óta, de mindig éreztem, hogy a közelemben van.

Idegesített.

Karba tett kézzel figyeltem ahogyon kiválaszt nekem valami Amelias szettet, aminek a közelébe az új Amelia nem is merészkedett volna.
Hát igen. Megváltoztam. Nem mondom, hogy gyökerestül, de azért na.

A ruháim sötétek lettek, az arckifejezésem pedig komor.

Nem voltam kedves és törődő.
Azt tettem amit akartak, és közben egy szót sem szóltam.
Szépen lassan kezdtem elveszíteni önmagam.

-Kész.-Jelentette ki Sarah, mikor a cipőmet is sikeresen kiválasztotta.
Amikor felvettem a göncöket amiket elővett, régi jól eső érzés járta át a testem. Úgy néztem ki mint egy elcseszett hippi. És nagyon örültem neki.

-Hova megyünk?-Kérdeztem mikor beléptünk a liftbe.

-Egy... Az egyik házatokba.

-Az egyik.-Mintha olyan sok lenne. Bár.. a négy soknak számít?-Én csak kettőben jártam. Nem is igazán emlékszem hol a többi.

-Akkor jó lesz ha előkaparod az emlékeket.-Sandított rám.-William mérges lesz ha nem drukkolsz elő semmivel.

William. Logen apja.
Utálatos dögök!

A liftből kilépve csatlakozott hozzánk Rod, és Asher akik a kocsi elejében foglaltak helyet.
Szó nélkül tettük meg a fél órás utat ami a régi nyaralónkhoz vezetett.

Nem kérdeztem honnan tudják azt, hogy apám itt van, ők pedig nem kérdezték készen állok e.

Egyszerűen csak kitettek a ház előtt és szó nélkül elhajtottak.

Nagy, mély levegőt vettem amikor utánunk néztem.
Tudtam, hogy a házat megfigyelik, és, hogy már rég tudják, hogy közeledem.
Szóval nem volt okom tovább odakint ácsorogni.
Fogtam magam és a tengerparti házunk bejáratához léptem, majd egyszerűen beléptem rajta.

Odabent két őr várt rám akik kibiztosított fegyvereket szegeztek rám.

Úgy tűnik megérkeztem.

*****

-Hello.-Intettem.-Apához jöttem. Bár tudom, hogy nem igazán érdeklem őt talán tudni akarja, hogy mi van velem.

Na igen. Itt nem szabad komolynak lennem. Olyannak kell lennem amilyennek ismer.

Az őrök lassan végigmértek, majd bólintottak.

-Ki hozott ide?

-Csak valami uber sofőr.

-Honnan tudtad, hogy hol vagyunk?

-Ugyan már!-Legyintettem.-Itt nőttem fel. Tudom hol vannak házaink.

Az őrök még gondolkodtam pár másodpercet, végül pedig fogták magukat és magamra hagytak. Furcsa. Nem hittem, hogy ennyire könnyen elhiszik ezt a béna hazugságot.