Fél év

25.

Nehéz lenne megmondani mi volt furább.

Az ikrekkel ácsorogni az apám lakásának kapuja előtt, vagy belegondolni a ténybe, hogy Chris is ott áll mellettünk.

Nem volt sok hozzáfűzni valójuk a dolgokhoz, de azért meglepett, hogy tényleg nem mondtak semmit.
Csak egy mogorva tekintettel végig mérték amikor megjelent az utcán, aztán pedig én következtem.
Sebaj. Morogjanak csak magukban.

Az egyik felém nyújtott egy pisztolyt.
Érdeklődve néztem fel rájuk, és még Chris is felvonta a szemöldökét.
Nem volt megszokott, hogy bárki is fegyvert adjon nekem úgyhogy ezzel eléggé megleptek.
Viszont az elmúlt időben eléggé kitanítottak szóval tudtam használni a pisztolyt. És ezek szerint szükségem is lesz egyre.
Ki tudja mi van odabent.

Elvettem a felém nyújtott fegyvert és hátrébb léptem.
Ez a két csávó egy-egy izomkolosszussal értek fel, és az egyik készült berúgni az ajtót pont mint azokban a filmekben.
Menő volt.
Ahogy kivágódott az ajtó berohantak, én pedig szorosan a nyomukban, feltartva a pisztolyomat átléptem a küszöböt. Chris mögöttem jött.

Hát itt voltam apám titkos lakásában.
Az ikrek megálltak, és leeresztették a fegyverüket. Értetlenkedve kikerültem őket, és ekkor megláttam, hogy a lakás fel van dúlva.

-Csodás.-Horkantam fel.-Most mégis mit csináljunk?

Az ikrek elkezdték feltúrni a papírhalmokat, és továbbra sem pazaroltak rám egy szót sem. Kezdtem kételkedni abban, hogy egyáltalán tudnak e beszélni.
Chris ellépett mellettem, és áttúrt egy íróasztalt.

- Bárki is járt itt keresett valamit.-Motyogta.

- És meg is találta?

- Nem tudom. Nehéz megmondani. Valószínűleg.

Sóhajtva felnéztem a plafonra, és a biztonsági kamerákat kezdtem keresni ami minden egyes házunkban megtalálható volt. Itt is kellett lennie.
És meg is volt. A bejárati ajtó mellett volt eldugva, és tökéletes rálátással volt az egész nappalira. 
Lábujjhegyre állva kiszedtem a kártyáját és a zsebembe csúsztattam.
Amikor hátra fordultam Chirs karba tett kézzel figyelt engem.

- Mivan?

- Add ide.-Hah! Arra várhat!-Amelia.

- Nem, nem drágám. Meg kell tanulnod, hogy az életben nem kaphatsz meg mindent a követelőző hangnemeddel.-Ráztam a fejem rosszallóan. Amúgy ötletem sem volt egyedül mihez tudnék kezdeni ezzel a cuccal, de jó érzés volt bosszantani.

- Nem fogom mégegyszer kérni.-Közölte.
És én hittem neki.
Elhúztam a számat, de ekkor betoppant az ikrek, akik eddig gondolom a lakás többi részét fésülték át.

- Mennünk kell.-Felkaptam a fejem.

- Te most megszólaltál?-Tátottam el a számat. A pali konkrétan rámmordult amikor eljött mellettem, mire összerezzentem.-Oké, oké! Megyek.

- Tipikus.-Motyogta Chris mögöttem.
Inkább nem kérdeztem meg mire gondol.
Miután konkrétan kirohantunk az épületből, én Chirs kocsija felé vettem az irányt.
Nem volt kedvem ezekkel együtt utazni, bár Chrissel sem volt egy csoda az út.
Nem nagyon szóltunk egymáshoz, ami nem volt ránk jellemző, de továbbra sem adtam neki oda a kártyát.

A hotelhoz érve csatlakozott hozzánk Chirs egyik embere akinek már nem emlékeztem a nevére, de az tudtam, hogy ott volt amikor délen tartózkodtam.
Chris egyik cuki kis bábja.
A csávó nem firtatta a jelenlétemet, csak csendben biccentett Chrisnek és bejött velünk a lenti bárba.
Egy eldugodtabb sarokban, már ott ültek az én utitársaim, és nagyban dumcsizgattak.

Direkt feltűnően dombtam le magam melléjük a kanapéra.

- Akkor végre közli valaki velem, hogy mi a franc folyik itt, vagy folytatjuk a semmit sem mondunk el Amelianak játékot?-Kezdtem elveszíteni a türelmem, mivel az apám világ leigázó terveiről volt szó, meg hát anyám megmentéséről, és még mindig nem tudtam semmit.
Legalább mostmár volt fegyverem.

A cuki kis trió összenézett, majd a csaj aki eddig nem nagyon jelent meg felsóhajtott.

- A fiúk szerint az olaszok lehetnek a dologban. Ugye Morrinson lakását feltúrták, és átkutatták. Szerintünk csinált valamit amivel felbosszanthatta az olaszokat, de sajnos nem vagyunk biztosak ebben.-Előhúztam a kamera memóriakártyáját, és az asztalra csaptam.

- Nézzük akkor meg.-Az ikrek újabb morcos pillantást lövelltek felém, mire visszanéztem.
Már alig vártam, hogy elhúzzak innen.
Mellettem eközben a déli csodabogarak ücsörögtek, akik csöndben figyeltek.
Hogy mennyire elfajult ez a helyzet..

A kocka csaj elvette a kártyát, és a leptopjába rakta.
A tenyerembe támasztottam az állam, és vártam. Ki tudja ki lehetett apám lakásán.

- Ezek..

- Olaszok.-Morogta az egyik iker. Most komolyan fogalmam sincs hogyan különböztessem meg őket.

- Kell az a gép ami elvittek.-Bólintott a lány. Ezek szerint tényleg lenyúltak valamit.

- Hova mentek?-Kérdezte Chris.
A lány felnézett és egy pillanatra mintha meglepődött volna. Lehet csak most esett le neki, hogy dél feje ül vele szemben.

- Ömm.. Hát.. azt sok idő lenyomozni..

- Csináld.

- Ugye tudod, hogy ő nem felel neked.-Pillantottam Chrisre aki egy haragos nézéssel letudott engem. Oké.

- Nem baj. Megcsinálom.-Mondta a csaj, és már pötyögött is.-Lenyomozom a térfigyelő kamerákat a háztömb előtt, és.. aha. Itt is a kocsi. Rendszáma pedig.. CZ486FA ami.. egy olasz rendszám.

Ez a nő hihetetlen.

- Merre haladtak? Be tudod mérni?-Szólalt meg most a másik iker.

- Valahol..-Gépelt rohadt gyorsan.-A Mulberry Streeten vannak.. egy.. Igen. Itt egy hotel.
Mulberry 52. Megnézem a vendég listát, és küldöm a szoba számot!-Nézett fel az ikrekre akik már pattantak is fel.

- Maradsz.-Pillantott rám a rövidebb hajú. Igen. Ez lesz az, az! Az egyik talán később volt fodrásznál. Várjunk mi?

- Mi vagyok én kutya?-Háborodtam fel, de már rég leléptek. Nem mintha önszántamból mentem volna, de kikérem ezt a bánásmódot!

- Itt találkozunk.-Suttogta Chris a fülembe, mire kirázott a hideg. Fhu atyám.

Mire észbe kaptam már kettesben maradtam Misis kompjuter zsenivel.
Úgy döntöttem rendelek egy pohárka whiskeyt.