A Bakfis, a Csodalovas és a Sárkányok (Befejezett)

12. fejezet

Heten voltak. Sade a szemét forgatta. Hát persze, hogy heten!

Varenrath felé két napig tartott az út. Sade hamar rábeszélte őket, hogy oldozzák el a köteleit, mielőtt kiszorítják a végtagjaiból a szuszt. A törpök eleinte nagyon gyanakodva méregették, bár láthatták, hogy nincs fegyvere, ártalmatlan, és legnagyobb problémát az okozta, hogy gyakran kellett miatta megállni pisilni, mert nem volt hajlandó lehugyozni a szekér oldaláról, ahogy ők menet közben.

– Mi a francért mondtad annak a gyíkfosnak, hogy magadtól jöttél?! Raboltunk, csibeszar! Túsz vagy! – förmedt rá végül az egyik. Kopasz fejét tekervényes, geometriai tetoválások díszítették, arcán viszont olyan hosszú, fekete szakáll nőtt, hogy leért a derékövéig.

– Dregen grillhúst csinálna belőletek, ha ragaszkodtok hozzá. Néhány arany tallér nem ér annyit.

– Még hogy néhány!

– Ki vagyunk fosztva!

– Lesarcolja minden vagyonunk!

– Nem enged fegyvert kovácsolni! Meg se tudjuk magunkat védeni! Ezek? – mutatta a baltáját a vörös törp, mert Sade szeme azonnal a fegyverekre villant. – Családi örökség! Ük- és nagyapáink hagyatéka! Muzeális értékek! Legendák!

– Három napja is betörtek és kifosztották a tartalékainkat!

– Azt a pénzt akarjuk visszaszerezni!

– A sárkány megesküdött, hogy megvédi a hegyet és a benne élő törpöket! Hol van most? Hol véd minket!? Öt bajtársunk és jó bányászunk halt meg a fosztogatásokban három napja! – dörrent Magneac dühös hangja a többiek feje fölött.

Sade kiokoskodta, hogy ő lehet a vezetőjük, mindenki egyfajta tisztelettel beszélt előtte, bár a törpök tiszteletkifejezése nem sok dologban nyilvánult meg. Például nem köptek a lába elé. Magneac fekete, tömött szakállát tömérdek fonat és szakállékszer díszítette. Göndör haja hosszan lelógott, és csilingelő drágakövek ékesítették, gyűrűket, fülbevalókat viselt. Az egyik szeme hiányzott, annak helyére fazettásra csiszolt smaragd követ rakatott. Krumpli orrában is arany karikák lógtak, vastag szemöldökének végeit kunkorira pödörte, a homlokára tapasztotta a kacskaringókat. Mikor beszélt, látni lehetett, hogy több foga is aranyból készült.

– Amíg nem képes biztosítani az állandó védelmet, mi se játszunk a büdös, rohadványos alkuja szerint többé! – háborgott Magneac. – Te vagy a biztosíték rá, hogy teljesítse a követeléseinket!

– Tárgyalni szeretnél vele vagy háborúzni? Mert az utóbbi esetén garantálni tudok egy szomorú véget nektek.

– Mi vagy te!? – bömbölte a tetovált fejű. – Tán valami ügyész?

– Közgazdász.

Az egyik törp kiköpött, többen röhögni kezdtek, Sade a szemét forgatta. – Jó, nem vagyok igazi közgazdász, de azt csak tudom, hogyha túszként, fogolyként tartotok, amíg Dregen vissza nem tolja ide az ősvalagát, akkor nektek bármiféle tárgyalás nélkül végetek lesz.

– De nagyra vagy magaddal! – csattant fel egy taréjba fésült hajas, törött orrú törp. – Egy sárkány ágyasaként azért nem vagy ekkora érték, ribanc!

Sade tátott szájjal kapott levegőért, a mellkasára szorította a kezét.

– Kikérem magamnak! Sértegettelek én téged!?

– Próbáld meg! Lássuk, képes-e a sárkányherenyaló nyelved másra is! – vörösödött el a törp. – Te csupaszképű, ványadt seggű sárkányszajha!