Kivételesen szikrázó napsütés ragyogtatta be a tájat Halloween napján. A birtokon óriási nyüzsgés volt, Sade azt se tudta, merre kapja a fejét. Gyerekprogramok, lovas túrák, lósimogató, próbalovaglás, szekerezés, almavadászat, tökfaragás, jelmezverseny, arcfestés, pitesütés, termelői piac, körhinta, céllövölde. Bár ő nem résztvevőként, hanem lebonyolítóként rohangált a helyszínek között.
Temérdek tennivalója között jelmezt kellett öltenie, amihez meglepően azután lett kedve csak, hogy Ambrose-t meglátta madárijesztőként. A férfi kockás inget és farmert viselt, minden résen szalmarengeteg türemkedett ki a ruháiból, kalapja alól is szalmahaj hullott, amerre csak járt. Vicky jóságos boszorkányként szaladgált a birtokon, de nem ő volt az egyetlen: zombik, múmiák, vámpírok, csontvázak, mocsári szörnyek, pillangók, tündérek, lovagok, bohócok, rocksztárok és popdívák lepték el a tanyát. Mesebeli megszállás.
Feketébe bújt, rajzolt magának pár cicabajuszt, és az egyik piacos standról szerzett magának cicafüleket hozzá. Vészmegoldásnak tökéletes volt, ráadásul már minden holmiját bőröndökbe szuszakolta, hogy a holnapi indulásra csak a kistáskáját kelljen megtömnie a fontosabb dolgokkal.
Megsiratta régi, öreg, elhasznált tarisznyáját, ami a Vérpalotában maradt. Az a szakadt tarisznya mindenhova elkísérte. Bár ez is jel lehet, végre túllép azon az időszakon, belevág valami újba. Tisztán, tiszta fejjel, bár semmi konkrét célja nem volt még, de sejtette, hogy a törpök dísztőréből kinyerhető drágakövek elegyengethetik az útját egy darabig.
Azzal vigasztalta magát, hogy a törpök is azonnal pénzzé tennék a köveket, és esetleg leköpdösnék, ha szentimentálisan ragaszkodna hozzá. Természetesen a tőlük kapott kabátot tartogatja erre a célra, amit három napig áztatott és háromszor mosott ki, hogy vállalható legyen a szaga és színe. A kosz és mocsok alól egy kék színű, velúr bőrkabát került elő, belseje meleg, szürke prémből készült, ezt samponnal és bontófésűvel varázsolta újra selymessé.
Ám most macskaként rohangált a lovak körül, és ha akadt ideje a patkányfogó Kapitányt kergette, mert a kiskutyára valaki jelmezt adott: denevérszárnyakat. Sade röhögve kergette az elszánt állatot, mikor a gyerekek visítva szaladtak előle. Kapitány egy termetes patkánnyal a szájában nyargalászott a tanyán.
Maya azt mondta, hogy fának öltözött a zöld hajával. Sade mutatta neki, hogy pont ilyen volt Hemraan veszte is, amikor Kapitány szétcsócsálta a kártevő fejét, és rátért a gerincére.
– Pf, nem csoda, hogy akkora hájas rohadék az is, ha mindent felzabált – horkantott Maya. – Persze jó értelemben rohadék, de hát sárkány.
Sade árulkodó fintort vághatott, mert Maya oldalba bökte. – Na, mi az? – vigyorodott el ragadozó mód. – Bejön az extra réteg? Egy vaskos, meleg párnácska, télen meg jól melegen tart! Egyes trendek éltetik az apuka testet, de azért Dregen közelebb van egy elhízott pankrációshoz... Ó, bakker, neked bejött! – csodálkozott, mikor meglátta Sade arcán a pirulást. Sade összeszorította a fogsorát, most ő vonogatta meg úgy a vállát, mint ahogy Maya szokta.
– Szeretnél beszé...
– Később – mondta Sade. Soha, tette hozzá gondolatban, és inkább üldözőbe vette Kapitányt és a félig megemésztett patkányát.
A kimerítő, de vidám nap végén Vicky a dolgozókat, önkénteseket megvendégelte a házában. Persze mindent a Halloween szellemében, így rengeteg sütőtökös pite, vörös bólé, zombis muffin sorakozott az asztalokon. Sade a pultot támasztotta, Ambrose mellette álldogált, már nem is tudta, hogy min röhögtek össze. Sade kiszedett egy szalmaszálat Ambrose kócos, szőke tincsei közül, a férfi vigyorogva rákacsintott.
أنت تقرأ
A Bakfis, a Csodalovas és a Sárkányok (Befejezett)
الخيال (فانتازيا)Sade Ezra az összeomlás széléről egy isten háta mögötti lovastanyára menekül, és átjárót fedez fel egy másik világba. Azt hiszi, hogy oda nem követi önmaga. Követi, de rengeteg életveszélyes elfoglaltsága támad: - Vad sárkányhibrid lovakat kell gond...
