Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Első

Rebeka Clark

Ma is felkeltem... Sajnos...
Felkaptam egy fekete pulcsit meg egy nadrágot. Felvettem a táskám és indultam a konyha felé. Sehol senki. Már megszoktam hogy mire felkelek mindenki elhagyja a házat. Megedtem egy tál müzlit és elindultam. Majdnem lekéstem az iskolabuszt de még elértem. Úgy mint mindig leültem leghátra és bedugtam a fülest.
Eljött az utolsó megálló és egy szőke hajú lány szállt fel piros ruhában. Nem volt más hely így legnagyobb sajnálatomra mellém ült.

-Szia! -szólt hozzám mire én furán néztem rá ezért kicsit csendesebbre váltott.

-Hello...

-Hogy hívnak? -kérdezi tőlem.

-Rebeka... -sejtettem hogy új ezért próbáltam kedves lenni hozzá. -Téged?

-Jessica Hill. Új vagyok itt. Biztos nem ismersz...

-Aha... -válaszoltam mert más nem jutott eszembe.

-Hanyadikos vagy?

-11.es

-Az jó! Én is! Van barátnőd?

- Nem. Mert?

-Nekem sincsen! Szóval lehetünk barátnők!

-Aha

Kicsit lefáradtam tőle így eléggé örültem hogy oda értünk a suliba.

A bejáraton át az auláig beszélt hozzám.

-Szia Hugi! Majd ta.... -szólt egy srác Jessicáhot de itt kicsit megakadt a szava gondolom miattam- Már is szereztél egy barátot?

-Hát... Igen- vigyorgott a lány.

-Szia-köszönt nekem a fiú.

-Te ki vagy? -kérdeztem mert fogalmam se volt ki ez.

-Jess bátyja. Matt vagyok.

-Hello.

-Arra gondoltam hogy suli után át jöhetnél hozzánk! -fordult hozzám a lány.

-Szuper! Akkor megismerheted Danielt is. -mondta Matt.

-Ismerős a neve de nem tom ki ez... -szólaltam meg.

-Majd megismered. Régóta a barátom, csak elköltöztek és már egy éve ide jár. Az újra találkozásunk miatt át hívtam őt is hozzánk -magyarázta-ja és ott alszik!

-Szupi! Te is ott alhatnál!-örvendezett Jessica.

-Nem vagyok biztos benne... -próbáltam lebeszélni róla mert semmi kedvem nem volt ott aludni nála.

-Miért nem? -vágott közbe az ujjongó lány.

-Szerintem kicsit nyugodj le Jess... -csititotta a bátyja. -Megijeszted...

-Ja rendben bocsi Reb... Csak annyira örülök hogy van egy barátom!

-Az jó... -mondtam és próbáltam egy mű mosolyt csinálni az arcomra.

-A másik suliban mindenki kiközösített engem és kinevettek... -folytatta már nem nevetve.
Kicsit meg sajnáltam mert tudtam hogy ez milyen.

-Értem de...

-Tudod mi lenne ennél is kircsibb!? Lehetnénk legjobb barátok! Benne vagy?

-Ahh... Igen... -egyezek bele végül.

-Ez az!! Akkor délután tali nálunk!