Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Tizenkettedik

Daniel Parker

Bementem fizikára. Jó, a tanár leszidott a késés miatt de az kit izgat?
Egész órán azon gondolkodtam hogy Rebeka vajon mit álmodhatott. Mi miatt riadt fel? Miért nem beszél róla? Mi történhetett benne?
Gondolataimból a kicsöngő ugrasztott ki. Arra gondoltam elmegyek a büfébe kajálni hisz a kövi óra úgy is rajz, arra meg nem muszáj időbe beérni.
Az ebédlőbe menet szembe jött velem Lucas.

-Csá tesa!

-Szia haver! -köszöntem vissza.

-Milyen órád lesz most?

-Rajz. De arra nem megyek be!

Felnevettünk.

-Te. Nem egy rajzra jársz azzal az emós csajjal? -kérdezte Lukas.

-Tündé- Rebeka? -helyesbítettem ki magam. Lukas nem tudhatja hogy úgy hívom.

-Ja. Aha. Na majd még beszélünk, de most húzok! A csajom már vár!

-Mikor lett neked barátnőd? -kérdeztem.

-Tegnap el hívtam Tifanit vacsizni. Bele ment és ott megkérdeztem hogy lesz e a barátnőm. -magyarázta. -Tök dögös a csaj!

-Oké. Akkor találkozunk. Szia!

-Csa!

Siettem. Meg akartam kérdezni Rebekától hogy tényleg egy Rajzra járunk-e. Kicsit ciki, de még sose láttam őt Rajz órán.

Végig jártam a sulit de sehol nem találtam. Úgy gondoltam rá írok.

Daniel Parker:Szia Tündérke! Hol vagy?

Tündérke: Hello. Mert?

Daniel Parker: Mi tényleg egy rajzra járunk?

Tündérke:Igen. Mert?

Daniel Parker: Bocs de sosem láttalak....

Tündérke:Nem baj. Néha még a tanár is beír hiányzónak.

Daniel Parker: Hé! Amúgy neked én hogy vagyok beírva?

Tündérke: Daniel Parker. Miért?

Daniel Parker:Át érsz valami másra? Kérlek!

Tündérke:Jól van.

Daniel Parker:Kész? Mond mi lett az?

Tündérke: Seggfej😈

Daniel Parker:Hát kösz Tündérke 😕

Becsöngettek.

Bementem a Rajz terembe ahol már ott ült Rebeka.

-Szia Tündérke! -szólítottam meg.

-Ne hívj Tündérkének de amúgy szia.

-Oksi Tündérke! -kacsintott rám.

Meg forgatta a szemeit én meg leültem elé.

-Csá haver! -jött oda hozzám Adam.

-Hello! -köszöntem vissza.

Beszélgetünk egy kicsit majd bejött Mrs. Helen és elkezdődött az óra.

Hetekig így ment minden. Reggel felkelek, a szüleim nincsenek itthon, majd 4-en megyünk be a suliba. A nap végén pedig együtt megyünk haza is. Minden tökéletes volt. Rebekával néha beszélgetünk, Matt belezúgott egy lányba, akiért megvan őrülve. Ez ment Januártól Május 27.-ig

Éppen sétáltunk be a suliba a többiekkel majd Matt megszólalt.

-Srácok... Mondanom kell valamit....

-Mi történt? -kérdeztem.

-Én ugye jövőre már 13.-os leszek... És elmegyek másik Iskolába...

-Igen de minden este haza jösz! -vágott közbe Jess.

-Hát.... Az van hogy.... Jelentkeztem egy Egyetemre.... Ami Szlovákiában van....

-Mi van?! -kiáltottuk egyszerre mind a hárman.

-Nagyon sajnálom...

-De ugye nem vettek fel!? -ordibált Jessica.

-Hát... De... De, felvettek... Nagyon haragszotok?

Kis csend után Rebeka szólalt meg elöszőr.

-Én nem. Az a jó, amit te jónak látszott.

-Hogy mondhatsz ilyet?!-szólt Jess vádlóan.

-Igen, tudom. Nagyon rossz lesz Matt nélkül, de el kell engedni! Neki is vannak álmai és céljai. Amit el akar érni. Nem akadályozhatjuk meg őt ebben. Biztosan haza fog majd jönni meglátogatni minket! És ez az egész amúgy is csak Szeptemberben kezdődik!

-Jó... Lehet igazad van.... De nagyon fogsz hiányozni bátyó!-ölelte meg Matt-et. -De ugye haza fogsz jönni minden szünetben!?

-Igen-nevetett-igen haza fogok jönni.

Ezután Matt-at egyre többet voltunk együtt, egyre több programot szerveztünk.

Január 16 . A suli utolsó napja. A táblára fel van írva a „Vakáció" felirat. A lányok ölelgetik egymást, mintha örökre kéne elbúcsúzniuk. A tanárok elmondják a már be tanult év végi szövegüket, azt' mindenki haza megy. Én is ezt tettem volna ha nem kell Rebekára várni.

-Itt vagyok! -ért oda a kocsimhoz Rebeka mert „Az év utolsó napja alkalmából nem gyalogolunk! " mondták a lányok.

-Na végre Tündérke! -mondtam. -Hol voltál?

-Csak még a tanárral megbeszéltem valamit.-válaszolta.

-De ugye nem keveredtél bajba? -kérdezte Jess.

-Nem. Csak a bizonyítványomról volt szó.

Az út hátra lévő részében üvöltöttük a zénét. Voltak olyan dalok amiket mi rajtunk be, de voltak számok a rádióból is.