Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Tizenegyedik

Rebeka Clark

Becsaptam magam mögött az ajtót.

Felvettem a telefonomat ami még azóta is a földön volt, kivettem a táskám ból a fül hallgatót és felmentem Jess szobájába.

Ahogy gondoltam. Rózsaszín fal, lányos cuccok, nagy plussök. Minden csajos és cuki dolog.

Máskor nem tudtam volna itt lenni 2 percnél tovább, de most csak egyedül akartam lenni és Matt szobájába meg nem akartam bemenni.

Mivel Jessica is a kanapén aludt el (és még mindig ott alszik) üres volt az egész szoba. Bedugtam a fülesemet és bekapcsoltam a zenét.

Hallgattam a zenét és közben nyomkodtam a telefonomat. Magam sem tudom hogyan de már csak azon kaptam magamat hogy Danielt keresem instán.

Amikor megtaláltam nem fogadott nagy meglepetés. Félmeztelen kigyúrt képek, más csajokkal csókos fotók. Olyanok mint amilyet egy fiú instáján lehet látni.

Épp tettem volna le a telefonomat hogy elmerüljek a zenében mikor megcsippant.

Daniel Parker:követési kérelem.

Majdnem kiesett a készülék a kezemből.
Vissza követtem. Igaz harahudtam rá a hazugságért, de nem követett volna be ha nem akarna valamit. Remélem bocsánatot kérni.

Egyből rám is írt.

Daniel Parker:Kösz hogy vissza követtél Tündérke!(; Ugye nem csak azért hogy elküldj a francba?

Rebeka Clark: Mond mit akarsz?

Daniel Parker: Csak bocsánatot akartam kérni.

Rebeka Clark: Egyáltalán tudod hogy mit tettél?

Daniel Parker: Igen tudom. Hazudtam neked. Nagyon sajnálom. És csak hogy tudd! Nem szokásom bocsánatot kérni szóval vedd úgy hogy megtisztellek!

Rebeka Clark: Az jó! Nekem meg nem szokásom megbocsátani szóval ha még egyszer megbántasz szájba váglak. (:

Daniel Parker: Jól van. Gyere le. Csináltam reggelit.

Lementem és tényleg csinált kaját. Palacsintát, tojás rántotát, és még teát is főzött.

-Váó. Azt hittem csak viccelsz hogy le jöjjek.

-Hát nem-mosolygott rám.

-Mikor volt időd ezt mind megcsinálni?

-Már egy fél órája fent vagy.

-Mi?! Mennyi az idő?! -képedtem el.

-Fél nyolc. Mert?

-Fél nyolc?! Le fogom késni a buszt!

-Nyugi Tündérke! Elviszlek téged kocsival-vigyorgott.

-Hogy érted hogy "téged"?

-Ja! Jess beteg lett, Matt meg itthon marad vele.

-Hogy hogy beteg lett? A plázában még jól volt.

-Nem nagy dolog. Csak fáj a torka.

-Biztos a fagyitól.

-Most egyél Tündérke ha még 8 elött be akarsz érni!

-Ne hívj Tündérkének!

-Jól van Tündérke! -mosolygott rám azzal a cuki mosolyával.

Gyorsan felvettem Jess egyik elviselhető ruháját (egy fekete polót és egy fekete nadrágot) majd használtam pár smink cuccát is. A sminkelésem egy kis alapozóból, pirosítóból és egy kis átlátszó szempilla spirálból (nem feketét használok mert az látszik ha sírok) áll. Mikor kész lettem lementem az elő szobába.

-Na végre hogy kész vagy Bogyó! Itt várok rád már vagy 10 perce! -szólalt még Daniel.

-Elnézést hogy megvárakoztattam!-hajoltam meg elötte.

-Ezt már szeretem! -mosolygott büszkén.

-Hülye! -nevettem miközben fejen vágtam.

Beszáltunk a kocsiba és elindultunk.

-Mi lesz az első órád Tündérke? -törte meg a csendet Daniel.

-Nem tom-vontam meg a vállam.

-Ezért izgultál hogy lekésed a buszt?

-Nem csak ha lekésem apám biztosan ordibá-
Úgy értem kiakadna!

Hosszú, kínos csönd következett. Majd megcsörrent a telefonom.

Apa

Felvettem.
Elöszőr nem szóltam bele. Vártam hogy mit akar.

-Itt vagy? -kérdezte apám.

-Aha. Igen?

-Hol vagy?!

-Önm.... A suliban.... -válaszoltam.

Daniel rám nézett egy pillanatra.

-Hogy képzeled azt kislányom hogy nem jössz haza és nem szólsz!?!

-Anyának szóltam!

-Tudod hogy nem szeretem már annyira anyádat mert egy idegesítő gyökér! És emiatt nem is beszélek vele! Nekem is szolnod kellett volna!

-Oké

-Máskor szóljál!!!

És letette a telefont.

-Ki volt az? -fordult hozzám Daniel.

-Nem fontos.

-Kapcsolatos az álmoddal?

-Talán. -néztem ki az ablakon.

Pár perc múlva oda is értünk. Az udvar teljesen üres volt ahogy a folyosó is.

Még együtt mentünk fel az elsőre mert mind a kettőnknek ott volt órája majd szét váltunk. Ahogy láttam ő bement a fizika terembe én meg leültem a lépcsőre. Semmi kedvem nem volt angolon lenni.
Csak néztem ki a fejemből és csak az utólsó 15 percbe mentem be. Majdnem kaptam egy figyelmeztetőt de pont leszarom.