Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Harmincegyedik

Daniel Parker

Miután elmondta a mondandóját miszerint nagyon vigyázzak Rebekára mert ha nem nagy baj lesz belőle, vissza adta a mobilt Tündérkének.

-Szia ugye nem volt baj? -kérdezi a lány.

-Szia nem dehogy.

-Akkor jó.

-Majd át nézek jó? Át viszek pár ruhát.

-Rendben.

-Szeretlek.

-Én is. -mondja majd kinyomja.

A nap hátra lévő részében át jött Lukas. Megnéztük a döntőt majd miután elment, átmentem Rebekához.

Mikor be nyitok a házba senki nem fogad. Fura.
Felmegyek az emeletre és be nyitok.

-Tündérke? -kérdezem és körül nézek. -Az ajtó nyitva volt. Itthon vagy?

-Fürdök! -hallom a hangot a fürdőhöz.

-Oké. -mondom majd le rakom a ruhás szatyromat a székre én meg bele ülök a babzsákjába.

A telefonja az asztalon van.... Ő is bele nézett a laptopomba nem? Akkor én miért ne nézhetnék bele a telefonjába? Leveszem az asztalról és feloldom. Kódos de szerencsére, elmondta.
Végig nézem az üzeneteit.
Jessica❤, Matt, anya, apa, Ex, Daniel Parker...
Mi az hogy Daniel Parker?
Daniel Parker?! Az megnyugtat hogy nem beszél mással de az hogy Daniel Parker... Átírta a nevemet mikor összevesztünk? Én is át írtam de mikor kibékültünk vissza állítottam. Ő miért nem?

Mikor ki jön a fürdőböl megakad rajtam a szeme. Nem látom rajta hogy megijedt volna, vagy bepánikolna... Inkább csak meglepődött.

-Mi az hogy Daniel Parker? -állok fel.

-Hát... Daniel Parker. -néz rám. Nem érti mi a baj.

-Igen. Miért? -húzom fel az egyik szemöldököm.

-Ja hát mikor összevesztünk át írtam erre. És még nem volt időm vissza állítani.

-Nekem volt időm! -játszom a sértődötett.

-Ajh! Add ide! -kapja ki a kezemből majd csinál rajta valamit és felém fordítja. Rá nézek. A kijelzőn ott virít a Dan💞 felirat. -Így jó?

Még mindig játszom a sértődötett és leülök a ágyra.

-Nem lehetsz rám mérges! -nyafog és elkezd rángatni.

-Add ide! -utasítom.

-Ahj.. -sohajt majd kezembe nyomja az eszközt. Míg én át nézem ő fel öltözik.

Semmi említeni való nincs benne. Lányos dolgok, játékok.... Éppen nyitnám meg Jessicával az üzeneteit mikor kikapja a kezemből.

-Hé! -mondom.

-A lányos beszélgetéseimet nem olvashatod el! -teszi le az asztalra.

-Miért?

-Mert még meg tudsz valami olyat amit nem akarok.

-Mint például hogy mennyire belém estél?-húzom az agyát.

Ő felnevet én meg behúzom az ágyba. Meg csókolom amit ő nyilván viszonoz. Heves csókunkat kopogás zavarta meg.

-Ki az? -kérdezi Rebeka.

-Travels bácsi. -érkezik a válasz.

-Gyere.