Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Harmincadik

Rebeka Clark

-Miért vagy ilyen szigorú a szüleiddel?

-Mert ismerem őket.

Csöndben ülünk.

Hirtelen Daniel elkezd közelebb hajolni.

-Szeretlek. -suttogja mikor már majdnem összeér a szánk.

-Én is. -mondom majd megcsókol.

A csók erőteljes. Ilyen erős még sose volt. Daniel olyan lágy, de mégis kemény. Ennek van értelme?

Kis idő múlva levegő hiány miatt el válunk de utána ismét folytatódik. Daniel elkezdi csókolgatni a nyakam és egyre lejjebb halad.

-Készen álsz? -hagyja abba egy pillanatra.

Én bólintok mire ő tovább csinálja. Jó döntés? Biztos hogy nem. De miért ne? Bízok benne így nem félek.

Ki csatolja az övét és lehúzza a gatyáját. Leszedi rólam polót és úgy folytatjuk. Óvatosan hátra lök engem él féloldalasan mellém fekszik az alkarjára támaszkodva.

-Csak veled vagyok ilyen gyengéd. -suttogja majd bedugja az egyik ujját. -Szerinted bírsz ketőt?

-Fogalmam sincs. Aha. -bólogatok bizonytalanul mire ő a másikat is be helyezi.

Megvolt. Megcsináltuk. Végül mind a ketten egymás mellett fekszünk. Gyorsan felkapom a polót majd vissza fekszem.

-Élvezted?-kérdezi Daniel.

-Aha. Gondolom. Ugye most nem leszek terhes?

El neveti magát.

-Nyugi nem leszel
-mondja még mindig nevetve.

-Hé. Ez volt az első. Vagyis önös szándékból.

-Tudom.

Oda bújok hozzá és így alszunk el.

Másnap reggel fáradtan ébredek. Daniel még alszik. Aranyos. Hirtelen ajtó kopogást hallok így muszáj lesz kiszálnom az ágyból. Vajon ki lehet az? Ki nyitom az ajtót. Egy férfi áll elöttem.

-Jó reggelt. -köszönök.

-Jó reggelt. Csak szólni akartam hogy a büfé 14 kor fog majd kinyitni. Mivel a büfés nénink...

-Tessék? -szakítom félbe.

-Ja, önök jöttek tegnap este nem? A párjával.

-Igen, nem úgy értem. Mennyi az idő?

-12.

-Mi van?! Köszönöm viszlát. -csapom be az ajtót. -Daniel kelj fel! Haza kell mennünk!

-Mm... Mi van Tündérke? -kérdezi nyűgösen.

-Dél van! Kelj fel!

-Miért? Rá érünk.

-Te lehet igen, de én nem! 13-kor jön a nagybáttyám!

-Mi? -ül fel.

-Igen. Meglátogat minket.

-Ezt miért nem mondtad?

-Nem akartam hogy e miatt le fújd a tegnapit. Na siess!

-Ő egy olyan személy akit szeretsz? -kérdezi öltözés közben.

-Jah, mondhatjuk.

Vissza sétáltunk a kocsihoz és azzal fojtattuk tovább az utunkat. Az út csöndesen telt és hamar haza is értünk.