Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Tizenharmadik

Rebeka Clark

Mentünk. Még mi sem tudtuk hova. Csak mentünk. Most mi van? Nyár van! Az az első hogy eltününk a világból! Üvöltve énekeltünk. Jól éreztem magam. És ez hiba volt....

Matt-nek megcsörrent a telója. Daniel lehalkította a zenét hogy fel tudja venni.

-Haló? -szólt bele. -Igen, Matt Hill vagyok. Ki keres? Óh. Jó napot! Tessék? De... Még csak... Élnézést de.... Rendben.... Viszhall.... -kinyomta.

-Na ki volt az haver? -kérdezte Daniel.

-Ahj... A Likerse igazgatója... -válaszolta zaklatottan Matt

-Annak az Egyetemnek az igazgatója ahova jelentkeztél?

-Igen...

-És mit mondott? -érdeklődött Jessica.

-Azt hogy már holnap oda kell mennem Szlovákiába hogy megnézzem a sulit és felmérjék a képességeimet.

-Mi van?! -üvöltött Jessica.

-Ezt nem mondhatják! -mondtam.

-És mivel akarják hogy oda menj? -húzta fel a szemöldökét Daniel. -Kocsid nincsen. Én meg tuti nem viszlek el egészen Szlovákiáig!

-Azt mondták vonattal. Már a reggel 8-assal...-közölte szomorúan.

-Akkor már tényleg Max. -oljuk ki ezt az egész napot!-kiabált Jessica.

Az út többi részét is végig ébekeltük. Mikor oda értünk, egy óriási villa fogadott minket hatalmas kertel.

-Hol vagyunk Daniel? -kérdeztem.

-Ez itt a szüleim nyaralója. -válaszolta.

-Nem is mondtad hogy a szüleid gazdagok.

-Sosem kérdezted.

-Itt fogunk lenni egész nap? -ujjongott Jessi.

-Igen. Sőt. Itt is fogunk aludni! -jelentette ki Daniel.

Mindenki elkezdett egyszerre beszélni. Jessica a ruháról, Matt a vonatról, én meg hogy a szüleim nem engedtek el ide.

-Kussoljatok már! -orditott Daniel. -Egyesével! Tündérke? Neked mi a kifogásod az ellen hogy itt aludjunk?

Kicsit meglepett hogy engem kérdezett elöszőr, de azért elmondtam.

-A szüleim kifognak akadni! Nem engedtek ide és biztos hogy nem engednék meg hogy itt is aludjak!

-Ez minden? -kérdezte.

-Ja. -sajnos nem ez nem volt minden.

A múltkoriból is óriási balhé volt. A szüleim üvöltöztek. Hol egymással -hogy ne veszekedjenek a gyerekkel-hol a velem-hogy ne csináljak ilyenek mert miattam veszekednek már megint-. De ezt nem mondhattam el nekik. Nem értenék meg. Jessica és Matt szülei jól meg vannak egymással, Daniel szülei meg gazdagok. Mi meg csórók vagyunk és alig viseljük el egymást.

-Jessica neked mi a bajod már megint? -fordult Daniel Jesshez.

-Nem hoztam semmi ruhát! -nyafogott a lány-nincsen pizsamám vagy holnapi ruhám! Nincsen semmi ruhám csak ami most van rajtam!

-És még?

-Ennyi.

-Matt? És neked mi a problémád? -fordult most Matthoz.

-Le fogom késni a vonatot! -magyarázta. -Ha reggel 7-kor felkelünk, mire a lányok elkészülnek az már 8,és 1 óra az út! Úgy le fogom késni!

-Még valami?

-Nincs.

-Oké. Matt! Ismerek egy rövidebb utat és a lányok is csipkedni fogják magukat. Ez az utolsó napod Los Angelesben! Kérlek!-könyörgött Daniel.

-Rendben... Jó!

-Köszönöm! Jess! Anyukámnak vannak itt ruhái. Biztos megengedi hogy felvegyél párat belőlük. Nagyon szépek, és biztos mindenki irigyelne ha kitenél vele egy képet. -próbálta meggyőzni.

-Ez igaz... Oksi. Benne vagyok!

-Ez az! Tündérke!...

-Engem ne is próbálj meggyőzni! -vágtam bele a szavába.

-Ne már Tündérke! Elrontod az egész bulit!

-Nem érdekel! Vigyél haza vagy haza megyek egyedül!

-De miért?

-A szüleim nem engedik meg!

-Kérlek próbáld meg rá venni őket! -könyörgött.

-Nem! Döntsd el! Haza viszel vagy sem?

-Nem viszlek haza hanem itt maradsz és bulizól velünk!-makacsolta meg magát Daniel.

-Elfelejtheted! -vágtam rá.

Már nem emlékszem hogyan csak arra emlékszem hogy Jess boci szemekkel könyörgött hogy maradjak. És hogy már hívom anyámat hogy itt maradok.

-Szia Anya... -szóltam bele a telefonba.

-Hangosítsd ki! -tátogta Jessi de én megráztam a fejem.

-Mi van? -mondta anya köszönés nélkül.

-Itt vagyok az egyik barátom háza... Nyaralója elött és azt...

-Neked vannak barátaid? -nevetett.

-Igen... Igen, vannak... Szóval azt szeretnék kérdezni hogy itt alhatok e még 3 barátommal? -és megnyomtam ezt a részt.

-Nekem tök mindegy. -legyintett. Bár én nem láttam, de biztos hogy ezt csinálta. -Csak apádnak szóljál! Múltkor is elkezdett veszekedni velem. Olyan fárasztó az apád! Nem tudom hogy te mg miért szereted! Ő már nem szeret téged!

Éreztem ahogy könnyes lesz a szemem ezért megfordultam. Egy kis ideig nem tudott kijönni hang a torkomon de aztán valahogy sikerült.

-Akkor alhatok itt? -kérdeztem nagyon halkan.

-Mondom! Nekem mindegy! Nem tudod felfogni?! -mérgelödött. -Csak szólj apádnak! -és ezzel letette.

-Na? -érdeklődött igzatottam Jessica.

-Várjál!-mondtam.

Felhívtam apámat is. Egy kis idő után felvette.

-Mit akarsz? -kérdezte.

-Szia... Az van... -kezdtem félénken.-Anyával már meg beszéltem...

-Jajj! Ha anyád miatt akarsz hívni akkor nem érdekel!

-Nem csak....

Végül valahogy sikerült meggyőznöm. Mindenki itt alszik.