Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Huszonkilencedik

Daniel Parker

Nagyon reménykedtem hogy nem hagy ott. Nagyon reménykedtem hogy megbocsájt. Nem tudom mi vagyok nélküle. Túl drámai vagyok? Lehet de szeretem. Még senkit se szerettem ennyire.
2 hét a suliig. Az rohadt gyorsan eltelik, ezért is akartam elvinni őt egy különleges helyre. Nem akarom hogy úgy végződjön a nyarunk hogy semmit nem csináltunk majd összevesztünk , kibékültünk és kezdődik a suli! Az milyen már? 2 hét van már csak de az legyen Rebekának az egyik legcsodálatosabb 2 hete. Lehetetlen? Azért meg kell próbálni.

Reggel miután fel keltem Rebekára pillantottam. A hajával játszik.

-Te mióta vagy fent? -kérdezem álmosan.

-Úgy 15 perce. -válaszolja.

-Baj van?

-Nincs. Csak gondolkodtam.

-Min?

-Hogy hova fogsz vinni.

-Tudom hogy nem csak ezen. Mond el min gondolkodtál.

-Csak... Hogy jó ötlet-e újra kezdeni. Ne érts félre, szeretlek csak...

-Nem bízol bennem ugye?-szakitom félbe.

-De... De félek hogy elrontom.

-Én is félek hogy elrontom. -nevetek. -Megbántalak vagy rosszat mondok. De szeretlek. És ha összeveszünk úgy is kibékülünk.

-Én nem nézem a hibáidat.

-Én se a tiéidet. Csak azt hogy ma is gyönyörű vagy.

-Jah. Egy zombihoz képest. -bohóckodik.

-Ha te zombi vagy, szeretem a zombikat.

-És ha más is zombi? -húzza fel a szemöldökét a válaszomat várva.

-Akkor kinyilvánítom hogy te az én zombim vagy.

-Ügyes. -néz rám elismerően majd berohán a fürdőbe.

10 perc múlva kijön, elkészülve.

-Ide kéne hoznod pár ruhádat.-mondja.-Elég fárasztó hogy mindig haza kell menned át öltözni.

Én fel nevetek és le megyünk a lépcsőn.

-Daniel nem reggelizel?-kérdezi Mrs. Clark. Már válaszolnék de Tündérke megelőz.

-Majd Danieléknék eszünk.

-Ki mondta hogy elmehetsz? -húzza fel a szemöldökét.

-Én. -mondja majd kiviharzik az ajtón.

-Azonnal gyere vissza! Gyere vissza hülye gyerek! -kiált utána majd hozzám fordul. -Sajnálom. Ő márcsak ilyen. Önfejű.

-Viszlát Mrs. Clark. -mondom majd Tündérke után megyek.

-Sajnálom hogy bajt csináltam. -ülök le mellé egy padra.

-Ne kérj bocsánatot, nem a te hibád. Anya egy őrült.

-Nem akarsz vissza menni? Mégis csak az anyád.

-Mindig így viselkedik. Igazából örül ha nem vagyok otthon. Csak miattad játszotta a gondoskodó anyát.

-Menjünk Tündérke. Hamarosan 12 lesz. -mondom pár perc csönd után.

Beszáltunk a kocsiba és elmentünk. Leparkoltam a ház elött majd bementünk.

-Apám nincs itthon. -mondom mire ő bólint.

Felmegyek át öltözni míg ő a nappaliban vár.

-Kész vagyok. -jövök le.