Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Huszadik

Rebeka Clark

Reggel arra kelek hogy valakinek a keze a derekamon fekszik.
A kéz irányába nézek. Daniel a földön ül és úgy alszik. Az ő keze van a derekamon. Betartotta az igéretét. Itt van. Tudom hogy szeretem őt. Jó az az érzés hogy van kit szeressek és hogy van ki szeret engem de mi van ha ő is csak fájdalmat fog okozni? Van én okozok neki fájdalmat? Akaratomon kívül is ellökhetem magam mellöl. Gondolat menetemből Daniel mocorgása riasztott ki.

-Jó reggelt Tündérke.-néz rám álmosan.

Olyan cuki mikor álmos.

-Itt voltál. -mosolygom rá.

-Megigértem.-viszonozza a mosolyomat.

-Nem volt kényelmetlen a föld?

-Aggódsz értem igaz? Nyugi édes nem esett bajom. -gúnyolódik mosolyogva.

-Hahaha. Írto vicces vagy.

-Mit fogsz ma csinálni? -kérdezi.

-Nem tudom. Te?

-Én át megyek Lukashoz. De ha velem akarsz lenni lemondom -röhög.

-Ki fogom bírni nélküled. Amúgy meg szerintem én át megyek Jessicához ma.

-Majd este beszélünk? -kérdezi miközben a kabátját veszi.

-Aha. Úgy sincs jobb dolgom.

-Okés. Akkor én mentem.

-Rendben szia. -kezdek el telefonozni.

-Szia... -lép ki az ajtómon.

Daniel Parker

-Szia... -lépek ki az ajtaján.

Szia helyett inkább mecsókoltam volna, vagy megöleltem volna de miután láttam hogy ő nem gondolt ilyenre inkább kiléptem a szobájából.

-Köszönöm a fogadtatást Mrs. Clark. -köszönök el anyukájától

-Nagyon szívesen. Máskor is várunk szeretettel. -mosolyog rám kicsit erőltetetten.-Csak az az egy kérésem van hogy még nem legyen unokám.-nevet.

-Ömm... Mi csak barátok vagyunk... -nyilván nem barátként tekintek Rebekára, de nem tudom milyen a kapcsolata a szüleivel és nem akarok neki bajt. Tegnap hallottam mit mondott Mrs. Clark Rebekának és az nem volt nagyon kedves...

-Dehogy nem! Ezért fogsz majd vele összejönni, megdug és szépen teherbe ejt majd végül ott hagy egy gyerekkel a nyakadon! Minden fiú csak játszadozik veled.

-Ja persze értem. Csak ezt elakartam mondani. Akkor jó utat. -integet.

-Köszönöm. -lépek ki az ajtót.

Alig megyek el pár lépést a háztól meg látok egy fehér kocsit aki Tündérke háza elött áll meg. Arra gondoltam elöszőr hogy talán az apja de miután kiszállt meg gondoltam magam. Egy velünk egy korú szőke hajú fiú vette az irányt az ajtó felé. Úgy gondoltam megkérdezem hogy ki mert eléggé közöm van Rebekához és hogy kik mennek be a házába.

-Hello. -megyek oda.

-Csá. Te ki vagy? -kérdezi.

-Daniel vagyok. Két utcányira lakom innen. -mutatok az említett irányba. -És te ki vagy? És mit keresel itt?

-Dean vagyok és Rebekához jöttem.