Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Tizedik

Daniel Parker

00:6
Kinyitottam a szememet. Ránéztem a telefonom kijelzőjére. Éjfél.

-Basszus! -mormogtam.

Ránéztem a barátaimra. Mind aludtak. Rebeka is. Olyan aranyos és szelíd mikor alszik. Olyankor nem flegma, nem búnkó, nem akar megölni. A lányok nyelvén mondva "Ari! "

Kirázott a hideg. Rá néztem az ablakra. Nyitva. Gondoltam. Felálltam és becsuktam, majd elővettem egy pókrócat és betakartam vele Reb-et mert úgy láttam hogy ő is fázik.

Ne kérdezzétek mi van velem. Én sem tudom. Nem tudom miért vagyok ilyen kedves Rebekával, nem tudom miért érdekel a jól létte. Nem tudom. De ha látom hogy valami baja van, egyszerűen nem tudok ellenállni hogy ne segítsek neki.

Még gondolkodtam ezen egy kicsit majd teljes kép kiesés. Gondolom elaludtam.

Pár órával később (kb. 3 óra lehetett) arra kelltem hogy Rebeka mocorog. Hallottam hogy valamit mormog. Közelebb hajoltam de még így is alig hallottam.

-Ne kérlek ne!

-Mi a franc? -kérdeztem suttogva.

-Kérlek... Áá! -sikítva ugrott fel. Már mindjárt sírt.

-Rebeka! Jól vagy?!

-I-Igen...

Látta az arcomon hogy nem hiszek neki.

-Nem! -tőrt ki belőle a sírás.

Át öleltem és soha nem akartam elengedni.

Nem tudom meddig voltunk így de mire rá néztem a lányra már csak azt láttam hogy szépen alszik. Lefektettem a kanapére, de nem engedtem el. Egy kis ideig még fent voltam nehogy fel kelljen megint majd én is elaludtam.

Reggel mikor felébredtem nem volt mellettem a lány. Ijedten felálltam és az egész házban megnéztem. Végül a teraszon találtam meg, egy széken ülve. Leültem mellé.

-Téged kerestelen Tündérke!

-Neked is jó reggelt! -nézett rám gúnyosan.

-Hogy aludtál? Ez hülye kérdés volt bocs!

-Élégge -nevetett

-Mit álmodtál az este?

-Nem lényeges!

-De igen lényeges!

-És te mit álmodtál? -nézett rám mosolyogva.

-Semmit...

-Aha!

-Komolyan nem álmodtam semmit!

-Álmodban beszélték! -mondta vigyorogva.

-Ja tényleg! Álmodtam valamit!

Büszkén mosolygott.

-De már nem emlékszem hogy mit. -vontam meg a vallám. Igazából pontosan tudtam hogy mit álmodtam csak nem éreztem megfelelő pillanatnak hogy elmondjam neki. Annyi a lényeg hogy ő is benne volt. -És mivel volt kapcsolatos az álmod?

-Semmi közöd hozzá!

-Ha én elmondom, te is elmondom?

-Azt mondtad nem emlékszel az álmodra-nézett rá mosolyogva. Óh az a mosoly!

-Azt azért tudom hogy miről szólt.

-Jó. Talán elmondom. -mondta végül.

-Ez az! Mindig megtudlak győzni!

-Egy napja beszélsz velem!

-Ez már a 2. nap! -vigyorogtam rá.

-Bolond-nevetett-na akkor? Mondjad miről szólt?

-Önm.... A.... Mattről.

-Hazudsz!

-Hannan veszed?

-Magadban beszéltél és azt mondtad hogy ne menj el!

-Igen! Azt Matt nek mondtam mert videójátékoztunk és nem akartam hogy haza menjen!

-Hagyjál már rohadt hazugságaiddal!

-Nyugi már! Nem kell így ki akadni! 1. Nem hazudok! 2. Neked még sosem hazudtak?! -már szinte kiabáltunk egymással.

-De! De hazudtak! Nem is tudod mennyit! -kiabálta és elkezdett sírni.

-Sss...Ne sírj Tündérke... -fogtam meg a kezét de ő ki szabadította magát.

-Hagyjál!

-Most mi van?! Azért akadtál ki mert hazudtam neked vagy mi a franc miatt?!

-Mindegy! Nem akarom neked elmondani!

-Akkor mit tegyek hogy elmond?! Hmm?! Talán ugorjak le egy hegyről?! Vagy mi a faszt csináljak?!

-Csinálj amit akarsz! Nem érdekelsz! -és ezzel becsapta maga mögött az ajtót.

-Basszameg! -mondtam de már csak magamnak.