Megmentette Az Életem? [BEFEJEZETT]

Huszonegyedik

Daniel Parker

Nagyon szeretem Rebekát és nem akarom elveszteni. Nem tudom mit tett vele Dean de ha tippelnem kéne megerőszakolta.
Nagyon fél hogy azt fogom én is tenni vele ezért se akart elöszőr bele menni.

Miután haza értem felmentem a szobámba és felhívtam Matt-et.

-Szia haver mizu? -szólok a telefonba.

-Semmi fontos. Veled?

-Hát...Összejöttem Rebekával...

Matt tudja hogy szeretem hisz már az elején elmondtam neki.

Egy pillanatra elakadt a szava.

-Öm... Örülök nektek. -mondja végül.

-Kössz

-Vigyázz rá. Sok fájdalma volt már.

-Megfogom óvni.

-És mik is a terveid vele? -kérdezi kis idő után. -Lefekteted majd ott hagyod? -röhög.

-Nem. Azt biztos hogy nem. Ő valahogy más mint a többi...

-Akkor?

-Még nem tudom. Ahogy ő akarja úgy haladunk. Meg szeretném tudni mi törte össze és azt akarom hogy bízzon bennem.

Még kicsit beszélgettünk majd én átmentem Lukashoz Matt meg isten tudja hova.

Lukassal is beszélgettem de nem mondtam el neki Rebekát. Nem akarom hogy megtudja az egész suli. Olyan 5 fele haza sétáltam.

21:05 van én meg szét aggódom magam. Azt mondta Tündérke hogy majd felhív de eddig még nem hívott. Lehet hogy elfelejtette? Vagy most nincs kedve velem beszélni? Nem várom hogy ő hívjon hisz már vagy 10-szer felhívtam de nem vette fel. Elegem van ebből. Át megyek.

-Én szét aggódom magam ő meg nem képes fel venni egy rohadt telefont! -mondom magamnak az utcán sétálva. Miután be nyitok a házba az apja fogad engem.

-Szép estét Mr. Clark. Rebekához jöttem.

-Egy nap kétszer? Nem vagytok semmik. Fent van de kopogj elötte.

Én bólintok és felsietek. Ahogy mondta kopogok de nincs válasz. Mivel engem megesz az idegesség nem kopogok mégegyszer hanem benyitok óvatosan.

Mikor kinyitom az ajtót megdöbbentő látvány fogad. Rebeka a földön fekszik és sír. Fölötte áll Dean aki éppen a hátát rugdossa.

-Hé! Te mi a faszt csinálsz?! -lököm fel Dean-t mire Tündérke kapva az alkalmon feláll és hozzám szalad.

-Engedd őt el! -áll fel Dean. -Semmit nem tudsz róla! Semmi közöd Rebekához. Azt mondja fontos vagy neki majd egy nap azon kapod magad hogy szakít veled! -mondja Rebekának.

-Ez nem igaz. -válaszolja de nem engedett el.

-Ó dehogy nem! Meglátod nekem lesz igazam! -mondja majd készül elmenni de én utána szólok.

-Ha még egyszer hozzá mersz érni letöröm a kezed!

-Ezt csak mondod. A tettek számítanak. Nem most láttál utoljára Ribi! -mondja majd kimegy az ajtón.

-Hívom a mentőket! -ültetem le Tündérkét egy székre.

-Köszönöm hogy megmentettél... -szipogja.

-Hé. Szeretlek. -mondom neki ha azt vesszük elöszőr.

Vesz egy nagy levegőt.

-Régebben...megerőszakolt.