Forbidden love

Második rész

Három nap telt el azóta, hogy megkezdték a nyomozást az omega-bántalmazással kapcsolatban. Egyelőre jól haladunk, elegendő nyomot találtunk a lakásban, ami bizonyítja, hogy az alfa ott járt azon a napon, hajnalban. Az alfát még nem tartóztattuk le, még csak megfigyelés alatt áll, s a nyomozók szerencsére gyűjtöttek fényképeket, amik alátámasztják azt, hogy nem Jimin az egyetlen omega, akit bántalmaz. Igazi pszichopata. Mindenképp rács mögött a helye, már csak a megfelelő alkalomra várunk, amikor letartóztathatjuk.

Jimin egyébként a három nap alatt rendbe jött, s bejött megköszönni mindenkinek, aki aznap szolgálatban volt, hogy vigyáztak rá. Ajándék gyanánt energiaitalt, illetve energiaszeletet hozott nekünk. A kollégáim nagyon örültek neki, hiszen már nagyon álmosak voltunk. Majdnem huszonnégy órája szolgálatban voltak, majd' meghaltunk a fáradtságtól. Legalábbis én biztosan, hiszen én voltam az egyetlen, aki három napja dolgozott már, s a fáradtságtól összebeszéltem mindent.

Mivel ebédszünet volt, úgy döntöttem, hogy ezt a fél órát alvásra szánom, így a pihenőbe vonulva feküdtem le a kis kanapéra, s egy pokróccal takartam be magamat.
Ekkor pedig orromba kúszott az erős erdeigyümölcs illat, ami miatt rendesen be is kábultam.
Édes volt, s határozottan heatben volt, amikor ezzel takarózott. Jobban magamra húztam az anyagot, de mintha villámcsapás érte volna a fejemet, egyből leszedtem magamról.

Legszívesebben azonnal fejbecsaptam volna magamat. Komolyan azzal a takaróval takarózom, amivel egy omega, amikor heatben volt? Ráadásul egy olyan omega, akinek az ügyével foglalkozom? Nekem elmentek otthonról, az biztos.

A takarót félretéve próbáltam meg aludni valamennyit, viszont folyton az erdeigyümölcs illatra koncentráltam. Ennyire akarna a farkasom magának egy omegát?

- El kell vinnem egy mosodába a takarót, nem maradhat így itt.- mondtam magamnak, s azzal fel is keltem, a takarót egy táskába rakva indultam meg a szekrényemhez, s begyömöszöltem oda, hogy később elvihessem kimosatni.

- Jeon, mit csinálsz?- hallottam meg egy hangot az ajtó felől. A kollégám állt ott, karbatett kézzel, s furcsán nézett rám.

- Csak elteszem, hogy elvigyem kimosatni egy mosodába. Durván rajta van az omega illata, nem lehet tőle koncentrálni. Megfájdult tőle a fejem.

- Menj haza, a parancsnok azt mondta, hogy keményen dolgoztál, és már haza kéne menned. Látta, hogy bevonszoltad magad ide, a takarót pedig hagyd, majd mi elvisszük kimosatni.

- Nem, megcsinálom, úgyis arrafelé megyek. Majd behozom, ha kész.- szedtem ki a szekrényemből a takarót, illetve a három nappal ezelőtti ruhámat is. Nem volt idegrendszerem átöltözni, így a szolgálati ruhámban indultam haza.
A takarót valóban elvittem a mosodába, s a padra leülve vártam, hogy lejárjon a gép, majd azután a szárítóba tehessem a takarót.

Arra eszméltem fel, hogy valaki megkocogtatja a vállamat, tisztes távolságban állva tőlem, s érdeklődően pillantva rám.

- Elnézést. Lejárt a mosása, betettem a szárítóba.- mondta egy fiatal lány, kedvesen mosolyogva.

- Köszönöm.- hajoltam meg kissé majd a falon lévő órára néztem. Azt a harminc percet végig is aludtam, míg ment a mosógép.

- Nyugodtan aludhat még, majd szólok, ha ki tudja venni.- ült le mellém a padra, s maga mellé egy üres szennyestartót tett.

- Nem aludhatok, de köszönöm a segítséget.

- Szolgálatban van? Nagyon álmosnak tűnik.

- Most nem vagyok. De igen, álmos vagyok. Három napja talpon vagyok.