Forbidden love

Nyolcadik rész

A látogatási idő vége gyorsan eljött, így kénytelen voltam elbúcsúzni Jimintől, ám sokkal nyugodtabb voltam, mint a nap első felében.

- Aludj jól Kicsi, holnap délután is jövök majd.-simítottam buksijára, majd egy csókkal elbúcsúztam tőle, s hagytam, hogy pihenjen.

Kyubokkal és Kihyunnal elhagytuk a kórházat. Folyamatosan Jimin járt az eszembe, s ha akartam se tudtam volna kiverni a gyönyörű omegát a fejemből.

- ....Mit szólsz hozzá, Kook?-hallottam meg Kyubok hangját, én pedig csak egy hümmögést adtam válaszul első sorban.

- Tessék? Ne haragudj, nem figyeltem.-ingattam meg fejemet, s vártam, hogy újra feltegye a kérdést.

- Azt mondtam, hogy megcserélhetnénk a szombati napunkat. Te maradhatsz otthon, én pedig bemennék helyetted szombaton dolgozni. Van egy mínusz napom.-ismételte meg türtelmesen.

- Persze, benne vagyok. A szombatot úgyis otthon kellett volna töltenem a szüleimnél. Beígértem magamat egy vacsorára, délelőtt pedig Jimin nálam lesz, csak elfelejtettem szólni a parancsnoknak. De benne vagyok a cserében.

- Tudtál vele beszélni?-utalt az omegára, én pedig halványan mosolyogva bólintottam. - Látszik, hogy nyugodtabb vagy. Elküldött borotválkozni, mi?

- El hát.-mondtam hitetlenül ingatva fejemet, mire Kyubok jóízűt nevetett.

Gyorsan visszaértünk a házamhoz, ahol Kyubokék ki is tettek. Mégegyszer megköszöntem nekik a segítséget, majd sietve be is indultam a házba, hogy elujságoljam a fiúknak; mi történt a gyönyörű Kincsemmel.

Jimin az elkövetkezendő két napban még bent volt a kórházban. Minden délután vele voltam egészen a látogatási idő végéig, így kevésbé érezte magát egyedül.
Ma reggel pedig szólt, hogy délután haza jöhet, így megígértem neki, hogy elmegyek érte.

Igyekeztem, hogy tisztaságban és rendben várjam haza, ugyan nem itt lakik, de szeretném, ha otthonosan érezné magát és nem érezné kellemetlennek, hogy egy-egy ruhadarabom csak hanyagul a kanapé támlájára van hajítva.

Mikor végeztem a takarítással, s legyőztem a bénaságomat a felmosóval, megéreztem azt a jól ismert illatot. Erdeigyümölcs. Az ajtó felé fordultam, ahol Jimin éppen az utazótáskáját tette le, s a cipőjét cserélte le egy szürke papucsra.

- Jimin, mondtam, hogy érted megyek.-engedtem el a felmosófát, s indultam meg az omega felé, akitől átvettem a táskáját.

- Tudom, de hamarabb elengedtek. Nem akartam, hogy potyára utazgass.-forgatta meg szemeit, ám tekintete hamar meglágyult, mikor körbenézett a házban.- De szép rend van.

- Meggyűlt vele a bajom. Többet nem mosok fel!-jelentettem ki, ám hamar a karjaim között tudhattam az omegát.- Hiányoztál.-nyúltam óvatosan pólója alá, hogy forró bőrét cirógathassam. Megremegett az érintésemre, s még közelebb is bújt hozzám, amit egy apró kuncogással fogadtam.

- Csináld még...hiányzott az érintésed.-csimpaszkodott belém, s buksiját is felemelte, hogy egy csókért pipiskedjen fel, amit örömmel fogadtam.

Egyre hevesebbek voltunk, nyelveink forró táncot jártak, s kezeim is útnak indultak a világ legcsodásabb teremtésén.
Egészen háta közepéig felsimítottam, majd újra le, s kezem néha még nadrágja alá is betévedt, lágyan végig simítva a más által érinthetetlenné vált területen.

- Odáig vagyok az illatodért, Jimin. Egész életemben érezni akarom.-néztem aranyló szemeibe, s biztos voltam benne, hogy az én szemeim szinte már-már olyanok lehettek, mint mikor egy rubintra rásüt a napfény. Hirtelen Jimin egy fájdalmas nyögés közben hasára fogva görnyedt össze, kipirult, s szinte már izzadni kezdett.