Forbidden love

Kilencedik rész

- Anyád nagy rajongója ennek a fiúnak... Mindegyik fellépésén ott van.-szólalt meg apa egy kis idő után, mikor elvonultunk a nappaliba.

- És...ezzel van valami baj?-kérdeztem, ugyanis nem értettem, hogy ezzel mi a probléma. Nincs ebben semmi rossz, nem?

- Hol ismerkedtetek meg?-váltott témát, ami egyáltalán nem volt ínyemre... Miért kerülgeti a forró kását?

- Az ügyén dolgoztam...egyre többet találkoztunk össze...

- Balhés?-vágott a szavamba, én pedig idegesen fújtattam egyet. Mit érdekli, hogy milyen? Az előbb még egy semmirekellő omega volt.

- Nem, nem az. De miért érdekel ez téged ennyire? Térj a lényegre, apa...-fújtattam idegesen, majd erősítettem fel illatomat.

- Először is...ne fenyegess az illatoddal... Másodszor is...teljesen mindegy. Nem fogok mondani semmit sem.

- Akkor meg mi a fasznak erősködsz, ha érvelni nem tudsz? Tudod mit? Menjetek haza, nincs ehhez idegrendszerem. Egy jó ideje nem láttam Jimint, kórházban volt, szóval szeretnék időt tölteni vele. Sziasztok.-néztem szüleimre szemeimmel utasítva őket arra, hogy most távozzanak.

- Ne legyél feszült Jungkook...mi a baj? Mondott valamit apukád?-simított vállaimra Jimin. Automatikusan fogtam rá keskeny derekára, amit nem is voltam rest gyengéden simogatni.

- Azt hiszem, hogy azt akarta mondani...hogy anyám a megszállottad...nem tudom pontosan, ezt gondolom csak, ahogyan apa reagált a dolgokra. Anyám minden fellépéseden ott van, Jimin. És ő egy alfa, teljesen mindegy, hogy már van, aki megjelölte, attól még lehet mániákus.

- Nem tudom, Jungkook. Jól elbeszélgettem vele, kicsit sem volt olyan, mintha mániákus lenne. Akkor tudna rólam mindent, de csak annyit tud, hogy jól táncolok és fellépek a színházban.

- Mert minden fellépéseden ott van, Jimin. Láttad az arcát, amikor meglátott téged? Apám is biztos, hogy ezért reagált úgy... Arról meg ne is beszéljünk, hogy utálják az omegákat, nem akarom, hogy bajod essen!

A délután folyamán csendkirály volt. Jiminnek nem tetszett, hogy utasítani próbáltam arra, hogy ne járkáljon egyedül, illetve ne élje bele magát anyám kedvességébe, s ezt megértettem. Jimin is egy ember, nem pedig csak egy irányítható omega. Ezúttal hibáztam, s le kellett vetkőznöm a büszkeségem iránt érzett féltésemet ahhoz, hogy bocsánatot kérhessek tőle.

- Jimin....ne haragudj, hogy olyan paraszt voltam veled. Csak féltelek.-bújtam hozzá a nappaliban, ám rám se bagózott. - Naa, Jiminie...ne haragudj rám. Nem akartalak irányítani, tényleg csak féltelek. Az anyám nem az, akinek mutatja magát. Tinédzserkorom óta tiltott az omegáktól, mert azt akarta, hogy tisztavérű családom legyen. De nekem nem a vérvonal fenntartása volt az első. Nekem mindig is jobban tetszettek az omegák...egyszer hazavittem egy omega lányt...annyira kiutálták és terrorizálták, hogy a lány majdnem öngyilkos lett. Felépült és elhagyta az országot a családjával. Mégcsak szakítani se szakított velem. Csak éreztem, hogy elveszítettük a köteléket, ebből tudtam, hogy valaki megjelölte őt. Csak nem szeretném, hogy ez újra megtörténjen, érted? Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek.

- Nem fogsz elveszíteni. Csak nem szeretem, ha valaki megpróbál irányítani. Hiába egy tisztavérű alfáról van szó, simán ivartalanítalak és megkeserítem az életedet. Nem az a nyikhaj omega vagyok.

- Tudom. Kis tüzes vagy, de úgy imádom.-pusziltam vállára, amiről a még szobában felvett ingem le volt csúszva.- El akarsz csábítani?

- Hmm...azt hittem az már sikerült, Biztosúr.-forgatta meg szemeit, s mosolyodott el lágyan.