Forbidden love

Tizenkilencedik rész

A költözést nagyon hamar letudtunk, olyan gördülékenyen ment minden, hogy azt álmaimban sem gondoltam volna. Tetszett és szerettem a tudatát annak, hogy a kedvesemmel élhetek majd együtt a saját lakásunkban, amit végül nem kibéreltem, hanem megvettem, de ez is csak egy másik meglepetés lesz Jimin számára.

- Picim, milyen színű legyen a kicsi szobája?-tettem le elé a palettákat, ami tele volt kislányos színekkel.

- Nem lesz baj belőle? Nem fog szólni érte a főbérlő? Nem akarom, hogy kirakjon minket.

- Nem lesz baj, ezt már lebeszéltem vele. Amúgyse nagyon tudott volna beleszólni. Nem tágítottam a döntéseim mellől.

- Akkor...legyen mondjuk...halvány lila és világosrózsaszín. Az egyik falon ez, másikon az. És mondjuk kisállatokat is festhetnénk a falra, vagy esetleg falmatricát használni.

- Amit szeretnél, azt megcsináljuk. Minden olyan lesz ebben a lakásban, mint amit szeretnél. Azt akarom, hogy komfortosan érezd magad, hogy otthonodnak tekintsd ezt a lakást.-simítottam arcára, majd a színek számát a palettáról leírtam egy papírra, hogy majd a festékboltban beszerezhessem őket, és az egyéb eszközöket hozzá. Halvány lila dunsztom sincs hogyan kell rendesen falat festeni, de úgytűnik Jimin konyít valamennyit a témához, szóval majd megkérem, hogy írja össze miket vegyek majd hozzá.

- Éhes vagyok Kookie.-terült el a kanapén, s nyűgösen le is taszított a bútorról.

- Főztem reggel. Még aludtál. A kedvencedet csináltam, szerintem finom lett.

- Melyik kedvencemet?-csillant fel a szeme, s ült fel óvatosan, végig a válaszomat várva.

- Bulgogit és főztem halpogácsát is.-kezdtem összeszedni a dolgokat a dohányzó asztalon. Legalábbis rendbe szedni azokat.- Ez az egy amit meg tudok csinálni. Remélem jó lesz, ha nem, akkor rendelek valamit.

- Hogy ne lenne jó! Köszönöm!-ölelt meg, ám nem indult el enni, sokkal inkább jobban bújt hozzám, s szaglászta az ingemet, valamint óvatosan egyik lábát át is dobta az enyémeken. - Mindjárt megyek enni, csak még szeretnék így maradni. Olyan kevés időnk van ezekre az apróságokra. Kell a törődés, Jungkookie.

- Hát akkor...addig így maradunk, míg meg nem unod.-sóhajtottam szórakozottan, s át is karoltam kedvesemet, s gyengéden buksijára hajtottam a fejemet, illetve jobb kezemmel pocakját simogattam. - Már nagyon várom, hogy hárman legyünk. Itthon maradhatok majd veletek, mert...jelentkeztem egy képzésre, jobban mondva egy kisebb projektre, így betanítanak majd nyomozónak és kineveznek vezető nyomozónak, nem kell sokat bent lennem, a szabadnapjaimra is kapok majd pénzt. Illetve én döntöm el, hogy mikor menjek be....kicsit hiányozni fog a csapatom, bár a rendőrködést sem akarom abbahagyni. Ha több lyukas időm van, velük leszek. Vagy majd csak akkor megyek a nyomozókhoz, ha valamilyen ügy van.

- Jó hallani, hogy így elismernek. Boldog leszek tőle. Tényleg jó érzés nekem. Büszkévé tesz.

- Én is ugyanígy érzem veled kapcsolatban, ha a táncról beszélsz. Folytatni fogod, vagy visszavonulsz?

- Azt hiszem visszavonulok, maximum omegáknak és bétáknak fogok magán órákat tartani. Azt hiszem belekezdek egy vállalkozásba majd ezzel kapcsolatban. Nem fognak visszavenni a színházba. A hírem továbbra is nagy, a kollégáim és a főnökeim még mindig keresnek engem, de mivel a testem megváltozik, nem gondolnám, hogy visszavennének.

- Én támogatlak Kicsi. Ha szeretnél egy vállalkozást...apám úgyis elveszti a cég vezetését. Ezáltal én venném át azt is. Namjoon hyungot megkérhetnénk, hogy tanítson téged, és csinálhatnánk a cégen belül tánctermet, öltözőket. Mit szólsz hozzá?