Forbidden love

Tizenötödik rész

Összesen három órát töltöttünk a vonaton, ugyanis volt egy kisebb akadály, így meg kellett állnunk a vonattal. De szerencsére minden rendben volt, így oda tudtunk érni biztonságban Busanba, s még sötétedés előtt megérkeztünk a városba.

Taxit hívtunk az állomáshoz, s onnéttól Jimin navigálta a sofőrt igencsak határozottan, ugyanis a hapsinak nagyon lenéző tekintete volt.

- Álljon meg! Az Istenit, álljon már meg, maga bunkó!-szólalt meg Jimin.- Kishíján elütött egy gyereket, észnél van? Figyeljen már az útra. Hogy kaphatta meg a jogosítványt, te jó ég. Kiszállunk.- nyitotta ki az ajtót, s fizetés nélkül hagytuk ott a sofőrt, aki nagy valószínűséggel nem is volt igazi taxis. Isten se tudja mi volt ez, de nem akartunk részt venni egy gondatlanságból elkövetett gyilkosságban. Hiába vagyok rendőr, nem a saját intézkedési területemen vagyok, így szolgálatba sem állhatok és engem is néhán törvény köt.

- Azta...olyan szép.-hüledeztem, ahogy Busan gyönyörű utcáit néztem. - Beleszerettem. Ismét. Olyan régen jártam itt, annyit változott minden.

- Valóban sok minden más. Nem tudom emlékszel-e arra a parkra, ami nagyon ismert volt a középiskolásoknál. Na azt például ledózerolták és apartmant építettek a helyére. Szép lett, de annak a parknak ott volt a helye.-forgatta meg szemeit, majd hirtelen kezdett babrálni egy kapuval.

- Te most be akarsz törni? Babát vársz és ennyire elvetemült ötleteid vannak?

- Idióta. Itt laktam. Anyuék is itt laknak.-nevetett jóízűen, majd ki is nyitotta a kaput.

- Szólj előre, ha betörési szándékaid vannak.-forgattam szemet, majd átkarolva őt indultunk beljebb.

Csak beírta a beléptető kódot, majd nemes egyszerűséggel lépett be a házba. Mutatta, hogy maradjak csendben, és vegyem fel a papucsot, majd kicsit beljebb lépett.

Miután megadta az engedélyt arra, hogy én is belépjek, Jimin tesója jött ki a konyhából.

- Jézus fasza Jimin!-kapott mellkasához a lány, s majdnem hogy lefehéredett amint meglátott engem. - Na ne. Anya gyere, itt van Jimin a jóképű alfájával!

- Foglalkozz a porontyoddal!-szólt be neki játékosan, s boxolt is vállába, majd jól megölelgette őt és az időközben ideért szülőket is.
Én csak tisztelettudóan meghajoltam a rangidősek előtt, s be is mutatkoztam nekik, ahogyan azt illik.

- Mennyi idős is vagy pontosan? Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ezzel a borostával nézel ki vagy harmincnak.-mondta Jimin testvére, amin persze jót derültem.

- Közel vagyok a harminchoz, az az igazság. Huszonnyolc vagyok.-válaszoltam, Anyuka pedig rendesen megrökönyödött.

Viszont hamar rá is jöttek arra, hogy én vagyok az, akivel a tárgyalás után beültek egy étterembe enni. Apuka hirtelen bocsánatot is kért az akkori erőfitogtatásáért, Anyuka pedig mégjobban rajongani kezdett.

- És meddig maradtok Jiminie?-kérdezte az anyuka. Annyira kedvesek és annyira otthon érzem magam. Bárcsak az én szüleim is ilyen jó lelkűek lennének.

S ahogy kimondtam ezt, a telefonom rezgésbe kezdett. Anya hívott, így a mosdóba vonulva felvettem a hívást.

— Fiam...te tényleg megveretted a saját apádat és bevitetted? Elment a józan eszed?

— Betört a házamba, bántotta a kollégámat. Persze, hogy megveretem és bevitetem. Ne számíts arra, hogy a tárgyalásig kiengedik és, hogy megússza. Börtönbe juttatom, ha törik, ha szakad. Nem érdekel, hogy az apámról van szó.