Forbidden love

Tizennegyedik rész

Mivel késő volt, s jelenleg nem volt az ultrahangban semmilyen szakértő, ezért az orvos azt az utasítást adta a nővéreknek, hogy adjanak Jiminnek vénásan olyan fájdalomcsillapítót, ami sem neki, sem a babának nem okoz bajt.

Hagytam kicsit Jimint regenerálódni, s telefonálni egyet, így kimentem a folyosóra. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így én is úgy gondoltam, hogy felhívok valakit. Az a valaki pedig Yoongi hyung volt. Ő volt az első hyungom akivel ennyire jó viszonyt kezdtem ápolni. Testvérem helyett testvérem volt mindig is.

— Igen, Kook? Késő van. Mi a baj?-vette fel a telefont, ám egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki aludt volna.

— Jimin kórházban van. Miután elmentél, meg akartam kérni, hogy menjen fel pihenni a szobába, de elkezdett fájni a hasa. Azt mondta, hogy szúró, nyilaló fájdalmat érez... Hívtam neki mentőt és most itt vagyunk bent. Adtak neki infúziót...

— Ne aggódj, most már jó kezekben van. Bármi van, vagy kell valami, szólj. Holnap bemegyek reggel. És te is maradj vele.

— De a munk..-

— Nem érdekel a szaros zsandárkodásod, Jungkook! A párodról van szó aki a gyereketeket várja! Ott maradsz és kész. Tudod, baromira nem ugyanolyan, ha te nem vagy ott. Alig beszél, csak eszik, iszik és az idióta drámákat nézi miközben nesztingel. Rád van szüksége, Jungkook, nem olyan alfákra akikhez nem úgy kötődik, mint hozzád. Az oké, hogy biztonságos neki, mert alfák vagyunk, de veled van igazán jól. A francba is, menj fizetett szabadságra és legyél vele.

— Ne haragudj, hogy gondot okoztam nektek. Nem tudtam, hogy így érint titeket...

— Nem okoztál gondot, Kook. Csupán csak közölni akarom veled a dolgokat és ne érts félre, nem megbántani akarlak ezzel. Nekünk alfáknak sem jó egy olyan omega mellett, akiből ömlik a feromonja, ráadásul egyre intenzívebben a baba miatt. Nem nyúlnánk Jiminhez egy rossz ujjal sem, de jobb elkerülni a bajt, mint tátott szájjal futni a faszerdőben.

— Igazad van hyung... Írok sms-t a parancsnoknak, hogy fizetett szabadságra megyek...ne haragudj, hogy zavartalak ilyen későn. Aludj jól hyung.

— Ti pedig vigyázzatok magatokra. Szia, Kook!

Másnap délelőtt kezdtek el Jiminen vizsgálatokat végezni. Vért is vettek tőle, amiket elküldtek a laborba, s minden eshetőségre fel voltak készülve. Valamiért olyan másképp bántak vele, s nem értettem, hogy miért.
Jelenleg az ultrahangban van, ahova most sajnos nem mehettem vele, de már nem bírom a várakozást. Tűkön ülök, hogy mi lehet vele és a babával.

Egyszer csak nyílt az ajtó, s Jimin csoszogott be rajta. Egyből karjaimba bújt, s hamar meg is éreztem lecsorduló könnyeit.

- Hé baba, mi a baj? Jól vagytok, ugye?-simogattam hátát, hogy megnyugodjon.

- Jungkook, orvost kell váltanom... Szándékosan rossz gyógyszert írt fel...

- Tessék? Esküszöm megölöm azt a parasztot...-beszéltem hozzá könnyesedő szemekkel.- És mi volt az eredmény? Nem tudják még?

- Azt mondták, hogy megvárják a főorvosnőt, hogy ő értékelje ki, utána tudnak csak mondani valamit, mert ez az ő osztálya és az engedélye nélkül nem igen értékelhetnek dolgokat. És azt is mondták, hogy nagyobb adag kaját kapok majd és neked is hoznak.

- Rendben baba, most pihenj, jó? Hozok fel kávét, neked jó lesz a dobozos is ugye?

- Inkább kakaót. Várj, a pulcsidat hagyd itt nekem.-mosolygott rám aranyosan.

Lent az automatánál találkoztam egy volt osztálytársammal, s bizony meglepődtem, hogy itt találtam. Nem gondoltam volna, hogy az egészségügyben fog elhelyezkedni, sosem bírta a vér látványát.