Forbidden love

Tizenhatodik rész

Az éjszaka teljesen nyugodtan telt. Meglepő volt, de Jimin sem járkált ki éjszaka se mosdóba, sem enni valami nasit. Teljesen nyugodtan aludt ő is, s én is meglepően kipihent voltam. Biztosan rátett az is, hogy alapból egy biztonságos és nyugodt környezetben aludhattunk, nem tartva attól, hogy valami baj lesz, míg alszunk.

- Jó reggelt fiúk, kész van a reggeli. Üljetek csak le és egyetek.-köszöntött az étkezőben minket Jimin testvére, s megköszönve a kiszolgálást, neki is láttunk a reggelinek. Jimin gyanúsan keveset evett, s amit éppen a szájába vett, azt is nehezen nyelte le. Csak turkálta az étel nagy részét, s nem értettem miért.

- Mi a baj? Nem ízlik? Pedig ez a kedvenced.-nézett szomorúan a húga, s abban a pillanatban Jimin lesápadt.

- Rosszul vagy Baba? Segítsek valamit?-keltem fel az asztaltól, s a poharába hoztam neki friss vizet, ám egyből fel is kelt, s szaladt a mosdó felé, ahonnét hallhattuk, hogy kiadja magából azt a pár falatot, amit bevitt a szervezetébe.

- Szegényem... Gyakran van ilyen rosszul?-nézett rám a lány aggódva.

- Nem tudom... Nem tudok vele sokat lenni otthon, rengeteget dolgozom...a barátaim vigyáznak rá, ha szolgálatban vagyok, de nem mondtak semmit ezzel kapcsolatban. Jimint sem kérdeztem, mert jó kedve volt, nem gondolnám, hogy sokszor lenne rosszul. Ah, olyan baromnak tűnök, hogy ezt se tudom. A végén kiderül, hogy semmit nem tudok róla...-nevettem fel kétségbeesetten. Valamiért most nagyon rosszul érint az, hogy Jimin ennyire rosszul van, érzem a lunáján, hogy segítség kellene neki, de ugyanakkor taszít is, hogy maradjak.

- Nem láttam még tisztavérűt ilyen kétségbeesettnek. Csak menj be, támogasd. Nem szeret ilyenkor egyedül lenni. Ha valamit nem tudsz róla, vagy nem tudod mit csinálj, csak kérdezz. Na nyomás biztosúr!-lökött rajtam egyet a mosdó felé, ahova határozottan nyitottam be. Jimin már a száját öblítette, s a fogait mosta. Óvatosan háta mögé léptem, s pocakjára simítottam, miköben vállára nyomtam egy puszit.

- Jobban vagy már Kicsim? Nem fáj sehol?-simogattam gyengéden hasát, ő pedig alkaromra simított.

- Nem fáj sehol. Csak rosszul lettem. Valahogy... Nem bírom megenni.-ingatta meg buksiját, majd kiöblítette száját, s miután azt megtörölte, megfordult, s édesen hozzám bújt.

- Rendeljek neked valamit? Mit ennél szívesen? Kérhetsz bármit.

- Hamburgert, kólával és csokis fagyival. Most azt kívánom. Ugye nem fogok elhízni, ha ilyeneket eszek?-nézett rám riadtan, s azonnal meg is fordult, hogy a tükörben csekkolja a továbbra is változatlanul gyönyörű, karcsú alakját.

- Ne aggódj Szívem. Csodásan nézel ki. Ha meg is híznál, ugyanúgy szeretnélek. Na gyere, rendeljünk valamit.-paskoltam rá kerek fenekére, s el is indultunk a nappaliba, hogy kényelmesen tudjuk nézni a választékokat.

Hála Istennek Jimin nem lett rosszul a hamburger-fagyi kombinációtól, s még jó egy órát bóbiskolt a kaja kóma miatt, én addig Jihyunnal ütöttem el az időt. Sokat beszélgettünk az öreggel, jó hangulat volt kettőnk között, nem olyan feszült, mint aznap az étteremben a tárgyalás után.

- Jungkookie, a kollégád hívott telefonon.-csoszogott be a nappaliba Jimin, kezében pedig a telefonom volt, ami ismételten rezgésbe kezdett. Nyomtam egy puszit Jimin buksijára, majd a teraszra kimenve fel is vettem a telefont.

— Szia Bin, mondjad csak.

— Szia, Jungkook. Az a helyzet, hogy a csapatot meghúzták. Bejött a Parancsnok, azt mondta, hogy fegyelmit kapunk mindannyian, illetve közel vagy a lefokozáshoz hivatalos személy elleni erőszak miatt.