Forbidden love

Tizenharmadik rész

Végül Jimin kérésére úgy döntöttem, hogy még nem hosszabbítom meg a szabadságomat. Ez a hatodik nap, hogy dolgozom a szabadságom óta, s azt kell, hogy mondjam, rettenetesen hiányzott a munka.

- Jeon, de jó újra látni! Öregem, ne tudd meg mi volt, míg nem voltál itt. Changbin majdnem felmondott, mert nem lehetett kontrollálni ezt a sok bunkót.-utalt a parancsnok a munkatársainkra, akikről köztudott tény volt, hogy nem igen bírnak magukkal és a farkasukkal.

- Muszáj volt jönnöm. A párom azt mondta, hogy ideje lenne dolgoznom.-nevettem, s közben rendezgettem az esetekről kinyomtatott dokumentumokat.

- Mi ez a szokatlan illat rajtad? Új párod van?-nézett rám nagy szemekkel, én pedig megráztam a fejemet.

- Nem, ez a baba illata és a páromé.-mosolyogtam rá, majd a papírokat magamhoz véve indultam meg a nyomozócsapat irodája felé, hogy leadhassam nekik a dokumentumokat.

- Micsoda? Apa leszel? Ne szivass, gratulálok!-veregetett vállba a parancsnok, s szorosan jött utánam. - Az igazgató... Át akar irányítani téged a helyszínelőkhöz. Nem örökre, csupán csak pár napra.

- Most nem alkalmas, sokat kell otthon lennem, a párom veszélyeztetett terhes. Az orvos kikötése, hogy az éjszakai órákban legyek többet otthon. A beosztásomat is át szerettem volna írni. A házat el fogom adni, költözni fogunk.

- De ugye nem lépsz ki? Nagyon jó munkaerő vagy, nem léphetsz le.-aggodalmaskodott. Én csupán megingattam a fejemet.

- Viszont... A nyomozócsapatot fontolgatom. Majd értekezünk erről egy kicsit később. Előbb a munka, aztán a duma.

- Ez a beszéd, jó munkát!-biccentve egyet elköszöntem a parancsnoktól, s a liftbe beszállva nyomtam meg a második emelet gombját.

- Tehát mindenképp gyilkosság? Jól ellenőriztétek a bizonyítékokat és a helyszínt?-nézett rám komoly arckifejezéssel Myungdae, a nyomozócsapatból. Irritált, ahogyan megpróbált minket lenézni, még mindig nem tudja, hogy feljebb állok a ranglétrán és ezt nem félek kimutatni és más orra alá dörgölni.

- Ide figyelj Myungdae... Ne kérdőjelezd meg a csoportvezetésemet és a csapatom munkáját... Mi külön egység vagyunk, ha kelletek, csak akkor hívunk. Tiétek a piszkos munka, hogy feltakarítsatok. Most már érted? Lepecsételed, vagy jelentelek a főnöknek. Tudod, hogy csak egy szavamba kerül, elvégre...tisztavérű vagyok.- beszéltem fenyegető hangon, mire próbált volna visszaszólni valamit, de megvillantottam piros szemeimet, ami miatt inkább visszafogta magát, s lepecsételte a papírokat. - Ez a beszéd, Myungdae. Mégegyszer megkérdőjelezed a munkánkat, és el akarsz palástolni valamit, garantálom, hogy kirúgatlak. További szép napot nektek.-mosolyogtam rájuk, majd a papírokkal együtt el is hagytam az irodájukat.

- Tényleg apa leszel?-jött oda hozzám a folyosón Kyubok, s nagy szemekkel nézett rám.

- Igen, Jimin három hónapos terhes. Mi is csak nemrég tudtuk meg. Egyelőre csak magunk szeretnénk lenni, veszélyeztetett terhes. Igyekszünk, hogy ne kerüljön stresszhelyzetbe.

- Tessék? Hogy hogy? Történt vele valami, vagy beteg?

- Nem, nem beteg. Régen az volt, de minden rendben. Hamarosan ismét megy vizsgálatokra ezügyben. A szűrővizsgálatai rendben vannak, az orvos is azt mondta, hogy továbbra is gyógyult, de még mindig léphetnek fel komplikációk vagy a terhesség alatt, vagy a szülésnél. De reméljük a legjobbakat.

A délután hamar elment, sajnos este tíz volt, mire leadhattam a munkát, ugyanis a váltásom nem igen akart megjelenni.
Hálát adtam az Égieknek, hogy nem volt nagy a forgalom, s hamar haza tudtam érni.

- Szia Picim, megjöttem!-szólítottam meg Jimint, hiszen tudtam, hogy valahol a földszinten van, mivel égett a lámpa, az emeleten pedig sötét volt.

- Szia Kookie! Hogy hogy ilyen későn jöttél? Volt valami baj? Elhúzódott a munka?

- Nem volt baj Kicsim, csak a váltás késett.-zuttyantam le az omega mellé a kanapéra, majd gyengéden megölelgettem, s pocakját is megsimiztem.- Minden rendben volt ma?-pusziltam ajkaira, s bújtam hozzá gyengéden.

- Persze, Yoongi hyung jött át most délután, még itt van, csak elment a mosdóba az előbb. Azt mondta megvárja míg te hazaérsz.

- Örülök, hogy ilyen jó barátaim vannak.-sóhajtottam megkönnyebbülten. Őszintén örültem, hogy olyan barátaim voltak, akikre számíthattam, s bízhattam bennük. Nem kellett félnem attól, hogy míg én dolgozom, Jiminnel baj történik.

- Hyung még főzött is helyettem, és kimosta a ruhákat, hiába mondtam neki, hogy ezeket meg tudom csinálni. Kedves volt és megcsinálta nekem. Azt mondta igyekeztek engem tehermentesíteni. Annyira jól esik, hogy így törődtök velem.

- Ez csak természetes, Jimin. Mondtam, hogy nem kell megköszönnöd.-jelent meg Yoongi hyung, s kezet is fogott velem. - Őszinte leszek, baromira féltem, hogy rosszul leszel, csak ezért csináltam meg a főzést. Múltkor is nagyon felkavartak a szagok az étteremben. Nem lett volna előnyös, ha hánytál volna. Hamar ki lehet száradni tőle.

- Köszönöm Hyung.-mondtam Yoonginak a konyhában, hiszen félrehívtam őt, szeretném neki meghálálni, hogy ennyire segítőkész. Egy ajándéktáskát vettem ki a szekrényből, amiben még az újévről maradt bontatlan whiskey hevert. Nem szeretem annyira a whiskey-t, s hogy őszinte legyek, inni sem szeretek annyira. Ez pedig pont Yoongi hyung kedvence. Megérdemli a mai munkája után. - Ezt fogadd el, ezzel szeretném megköszönni, hogy így vigyáztál Jiminre.

- Ugyan, semmiség. Tudod, hogy bármikor segítek nektek. Te is mindig ott voltál mellettem amikor bajban voltam. Vedd úgy, hogy most fizetem vissza azt.-mosolygott gyengéden, s átvette a táskát. - Viszont most megyek, nem raktam ki kaját a kutyámnak, félek, hogy éhen döglik.-fogalmazott nyersen, mire én jót nevettem, s kikísérve őt engedtem útjára.

- Miért itt pihensz, Baba? Fent kényelmesebb.-mondtam neki, amikor felkelt a kanapéról, hogy nyújtózkodjon egyet.

- Itt komfortosabb.-rántott vállat, ám hamar össze is görnyedt egy fájdalmas nyögést hallatva.

- Pici, mi a baj? Fáj a hasad?-siettem oda hozzá, s fogtam pici kezére. Ő csak bólogatni tudott, s az újabb fájdalom után már könnycseppjei is útnak eredtek.

Egyből leültettem, s hívtam is neki egy mentőt, hogy biztonságosabb helyen legyen, s kiderüljön mi is áll a háttérben.

Nagyon remélem, hogy semmi baj nincsen, nem bírnám elviselni, ha valamelyikükkel baj történne.