Forbidden love

Húszadik rész

A kórházban szerencsére megnyugtattak minket az orvosok, hogy a babának semmi baja nem lett, nem érte sérülés a hasat, így a baba továbbra is egészséges. Csupán csak Jimin karján és arcán van könnyebb zúzódás, ami borogatással elmúlik majd.

- Annyira meg voltam ijedve, Kook... Kihyun nem is érdekel, csak a baba legyen rendben. Hol voltál, miért nem voltál ott? Akkora káosz volt, ahogy megjelentem.-sóhajtott fáradtan. - Azt hittem, hogy azok a parasztok felfalnak.

- Semmi baj Kicsim. Már minden rendben van. Nyugodj meg, a baba is azt szeretné, hogy nyugodt legyél. Nem számít hol voltam, néhány ügyet intéztem csak.-csókoltam ajkaira, majd felhívtam a főnököm, hogy letenném a munkát, mert Jimin megsérült és jobb, ha mellette maradok, valamint egy kicsit fenyítse meg a csapatot amiatt, mert nem nyújtottak segítséget Jiminéknek és felkészületlenek voltak, illetve tiszteletlenek is egy felsőbbrendűvel és egy omegával.

- Kihyun mit mondott neked? Láttam kívülről, hogy nagyon riadt, de a hangot nem hallottam.

- Semmit, csak megfenyegettem. Próbált akaratoskodni, de... Láttál mindent. Lehet jó zsarut és rossz zsarut is játszani. Egyiket se szeretem, de a rossz zsaru szerepében vagyok általában. Könnyebb rávenni az embert a vallomástételre.

- De... Ez nem kikényszerített vallomás?-nézett rám érdeklődve, én pedig lágyan elmosolyodtam, buksijára simítva.

- Ha bűnös, előbb-utóbb bevallja, én csak rásegítek.

Elkéne vinnem valahova, miután pihentünk. Kell lennie ebben a napban valami szépnek is.

- Ha pihentünk, elmehetnénk valahova sétálni. Van kedved hozzá?-néztem rá egy pillanatra vezetés közben.- Vagy beülni valahova sütizni, megnézni egy fimet.

- Ha veled vagyok, mindenhez van kedvem.-mosolygott lágyan, majd kényelmesen elhelyezkedett az ülésben, óvatosan simítva pocakjára, ami már igen csak kerekedett.

- Ennek örülök.-mosolyogtam én is, s sebességet váltva igyekeztem a lakásunk felé. - A hétvégén átjönnének a srácok. Szeretnének egy kicsit együtt lógni. Nem probélma, ugye?

- Dehogy. Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor. Kivéve délután háromkor, mert akkor aludni szoktam. Olyan furi vagy, sántikálsz valamiben?-mutatott rám, s figyelmesen nézte arckifejezésemet.

- Én? Miért lennék furcsa? Tökre olyan vagyok, mint eddig.-néztem rá egy pillanatra teljesen értetlen fejjel. Csak színészkedj, nem tudhatja meg!

- Ha te mondod.-rántott vállat, majd hirtelen mutatott egy irányba.- Autós kiszolgáló! Éhes lettem! Vegyünk valamit és menjünk egy szép helyre kajálni. Mondjuk az erdő közelébe. Ehetnénk mondjuk a csomagtartóban ülve. Mint a filmekben.-zsongott be teljesen, főleg akkor, amikor rábólintva kanyarodtam be a kajáldához, hogy leadhassam a rendelésünket.

Tökéletes pillanat ahhoz, hogy megkérdezzem őt; hozzám jönne-e? Minden álmom valóra válna, ha igent mondana. Soha senkinek nem engedném, hogy mégegyszer bántsák őt s lehet, hogy várandósan nem szeretne még esküvőt, hanem majd csak azután, de lényeg, hogy egy család lehetnénk, s nekem ennél több nem is kellene.

Gyönyörű helyet találtunk az autós piknikhez, egyszerűen annyira idilli volt, hogy nem bírtam levenni a tájról a szememet, s persze a kedvesemről sem. Ahogy csodálta a kilátást, méggyönyörűbb volt. Zsebemben lévő ékszeres dobozra szorítottam. Nem bírok tovább várni. A percek múlásával csak azt érzem, ha most nem teszem meg, nem lesz hozzá merszem.
Amíg Jimin gyönyörködött a tájban, addig szép lassan kivettem a zsebemből a dobozkát, s halkan felnyitottam.