Forbidden love

Negyedik rész

Jimin egy hétig volt nálam. Az alatt az idő alatt rengeteg sms-t kapott ismeretlen számról, az én noszogatásomra pedig feljelentést tett. Amint azt megtette, abba is maradtak a fenyegetőzések, így bátran tért vissza a saját lakásába. Valójában ez alatt az idő alatt jobban megismerhettem őt, s rájöttem, hogy annak ellenére, hogy mennyire vétlennek és törékenynek tűnik, annál inkább szabadszájúbb és egy önálló omega, akinek nem lehet megmondani, hogy mit tegyen. Önálló gondolatai vannak és nem fél szembeszállni senkivel sem. Csupán az exe az, akitől olyan nagyon félt, hogy nem mert vele szembeszállni. Azt mondta, hogy ha róla volt szó, mindig is alárendelt volt és az orra hegyénél fogva lehetett vezetni őt. Nem tudom, hogy az a férfi miket csinált vele, hogy egy ilyen merész omegát ennyire megváltoztatott, de jobb, ha ezeken nem gondolkozom.

- Bassza meg, komolyan, nem szellőztetsz? Mi ez az erős erdeigyümölcs? Ezt éreztük múltkor is.-fogta be az orrát Yoongi, s csípősen oda is vágta nekem, hogy jó lenne, ha végre szellőztetnék.

- Itt volt az az omega? Annyi idő alatt el kellene tűnnie az illatának a takaróból, de ez egyre intenzívebb. Főleg a mosdó mellett lévő szobában nagyon erős.-mondta a nyilvánvalót Namjoon, s oda is lépett az ablakomhoz, hogy azt kitárhassa. Rendesen feszültté tett, hogy szellőztetni kezdett, s az omega illata kezdett eltűnni a házból.

- Igen, itt volt...de csak egy hetet. Nem mehetett haza, mert zaklatták, én pedig felajánlottam, hogy aludhat itt.-rántottam vállat, hiszen tényleg semmiség volt az én részemről. Bárkivel megtettem volna, ha úgy adódna.

- De...mitől ennyire intenzív? Mármint, baromira erős, mintha lennének itt cuccai. De ahogy téged ismerlek mindent kimosnál ennyi idő alatt.-nézett rám értetlenül, én pedig bólogattam. Valóban kimostam mindent, amit a fiú használt, ha benne is maradna az illata, csak épphogy éreznénk azt.

Ám ekkor meghallottam, hogy az ajtómon lévő kódzárat valaki feloldja, s be is nyit a házba. Érdeklődve néztem az ajtó irányába, ahol meg is jelent Jimin, enyhén csapzott hajjal.

- Szia, itt hagytál valamit?-néztem rá érdeklődve, ő pedig meghajolt a többiek előtt, akik csak mosolyogva intettek neki.

- Elfelejtettem szólni, hogy nem vittem el az összes cuccom, szóval eljöttem értük. De ha szeretnéd vissza jövök máskor.

- Nem kell, csak nyugodtan csináld a dolgodat. Nem zavarsz minket. Futottál? Vagy mitől ennyire nedves a hajad?

- Igen, futottam. Furcsa környéken laksz, tudat?-kérdezte, de a somoly ott volt az arcán. Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy ez a környék egy omegának veszélyes lehet. Soha nem történik itt semmi egyetlen omegával sem, pedig itt minden rétegből lakik vagy öt-hat fő is. 

- Ha gondolod haza vihetlek majd.-ajánlottam fel a fuvart, ám ő megingatta a fejét, s legyintett is egyet.

- Nem szükséges, megoldom, ti beszélgessetek csak.

- De nem jön már busz ilyen tájt. A taxisok pedig utálnak erre járni. Nem okoz gondot, szívesen elviszlek.-próbálkoztam újra, mire egy pillanatra lehunyta szemét, s kifujt egy kis levegőt.

- Majd visszatérünk erre.-bökte meg mellkasomat, majd megindult a szoba felé, ahol eddig aludt.

- Jól néz ki. Kibírtad egy héten keresztül, hogy ne fektesd meg?-suttogta Namjoon, a többiek pedig nevetni kezdtek.

- Igen, kibírtam. Sőt, nem is gondoltam semmi ilyenre amíg itt volt. Nincs időm kapcsolatokra, ti is tudjátok, hogy a munka elveszi minden időmet.

- Azért érdekes, hogy azóta már többször is találkoztatok, és az illata is megnyugtat téged. Szerintem ő lehet az igaz társad.

- Ne etess már ilyenekkel...-ingattam meg a fejemet, s legyintettem is, mintha azzal azt akarnám elérni az elmém számára, hogy meg sem hallottam a dolgot.

- Jungkook...tudom, hogy nem hiszel benne, mert eddig nem találtad meg az igaz társadat, de mindenkinek van egy. Ahogyan neked is, csupán rossz helyen kerested. Rossz személyben, hogy helyesbítsek. Te is tudod, hogy mit kell észrevenned, ha az igaz társadat keresed.

- Hagyjuk ezt a témát...-váltam egyre feszültebbé, s kezdtem el fészkelődni a fotelban. Pár percre csend telepedett a társaságra, s tisztán hallhattunk a szoba felől, ahova Jimin bement, egy apróbb sikolyt, s dulakodás hangjait. Nekem több sem kellett, rohantam a szoba felé, Namjoonnal és Yoongi hyunggal a nyomomban. A szobába szinte becsörtettünk, akárcsak a vadak, s megpillanthattam két szempárt a sötétben. Az egyik arany színben, míg a másik pirosban izzott. Az ismeretlen alfa szaga csak egyre jobban bőszített fel, s kezdtem morogni a sötétben, míg Yoongi könnyűszerrel, egy "baszdmeg az anyád" után felkapcsolta a lámpát.

Az alfa valóban ismeretlen volt számomra. Kezét Jimin szájára tapasztotta, akinek a szemei nem csak az arany szín miatt csillogott..tele volt könnyel, s félelemmel a tekintete.

- Engedd el, ha jót akarsz magadnak.-morogtam az ismeretlennek, aki csak jóízűen felkacagott.

- Nem a tiéd az omega. Nem ölhetsz meg, tiltja a farkastörvény, nagyokos.

- Nagyokos, rendőr vagyok. Egy szavamba telik és mentesítve vagyok minden alól. Most mondom el utoljára, hogy engedd el az omegát!-léptem oda az alfához, s nyakára fogva rántottam el Jimintől, aki egyből a mögöttünk álló barátaimhoz sietett, s mit sem törődve az ismeretlenséggel, Yoongi Hyung karjaiba bújt, aki félkézzel próbálta nyugtatni a rémült omegát. 

Namjoont megkértem, hogy a fiókomból adja oda a jelvényemet és az irataimat valamint egy bilincset is, s a jelvényt az alfa arcába tolva álltam szolgálatba. A bilincset csuklójára tettem, s utána átkutatva őt biztosítottam azt, hogy most biztonságban vagyunk. A rádiómat is elkértem, s azt bekapcsolva szóltam a társaimnak.

-  Itt Kang rendőr, mi a probléma?-szólalt meg egy szolgálatban lévő társam.

- Jeon vagyok, betörtek a házamba, és megkíséreltek egy omegarablást és hivatalos személy elleni erőszakot. Szolgálatba léptem, a terepet biztosítottam. Helyszínelőket és rabszállítót kérnék, minél előbb.

- Értettem. Elindultunk. Tudni lehet a gyanusított kilétét?

- Shin Bosung. Kilencvenhármas születésű, nagyjából száznyolcvan centis. Világos bőrű, sötét hajú. Ilsanban született.

- Nem ismered fel?-jött a kérdés a rádió másik felén lévőtől.

- Kellene? Annyi munkánk van, Kang, nem azzal foglalkozom, hogy arcomat jegyezzek meg.

- Egy suliba jártunk vele. Osztálytársunk volt.

- Hát ezt pont leszarom, nem fogok kivételezni vele. Akkor sem tettem, nem most fogom elkezdeni, elhiheted. Sürgesd meg a kollégákat, nem vagyok hajlandó nézegetni a képét még egy óráig. Egy omegáról van szó, szedjétek össze magatokat!

Amíg nem értek ki a kollégáim, párszor el kellett igazítanom Bosungot, ami egyre jobban idegesített fel.

- Megtennéd, hogy befogod a szádat? Az örsön annyit pofázol amennyit akarsz, de amíg az én házamban vagy, addig kussolj.-feszítettem meg megbilincselt csuklóját, aminek következtében fájdalmasan felnyögött, ám utána a kollégák megérkezéséig csendben volt.

Amíg ők átvették, s el is szállították, elmentem felvenni az egyenruhámat, majd lementem a srácokhoz, akik még mindig Jimint nyugtatták. A felerősödött illata ezúttal nem tudott megnyugtatni, feszült voltam és nyugtalanított, hogy ismét bántották, s a saját házamban sem tudtam neki olyan védelmet nyújtani, amit megérdemelt volna.

- Srácok, ne haragudjatok. Muszáj lesz bemennem. Ezt most én sem fogom megúszni. Engem is ki fognak hallgatni. Gyere Jimin, beviszlek.-nyúltam apró kezéért, amit felém is nyújtott, s ugyan remegett, de mikor gyengéden megérintettem őt, az illata erőssége feltűnően lecsökkent, s a remegése is alábbhagyott a sírásával együtt.- Sajnos nektek is mennetek kell, a helyszínelők dolgoznak, nem lehettek itt. Ne haragudjatok.

- Ne kérj bocsánatot Jungkook. Megértjük, a helyszínben sem akarunk kárt tenni. Majd ha szabad leszel, bepótoljuk. És ezúttal szeretnénk Jimint is megismerni. Benne vagy?-nézett Namjoon a fiatalabbra, aki mint egy védtelen kismacska, a hátam mögül kidugta a buksiját, s bólogatott párat.

Hosszú esténk lesz, az egyszer biztos, de egy lépést sem fogok megtenni Jimin mellől, hiába álltam szolgálatba, mellette maradok, ha tetszik a parancsnoknak, ha nem.