Forbidden love

Tizennyolcadik rész

Jimin egy újabb vizsgálaton van túl. Eltelt mégegy hónap, így már Jimin is a negyedik hónapban jár. Szerencsére a baba is és ő is rendben vannak, aminek hihetetlenül örülünk mind a ketten. Már gondolkozunk azon, hogy mi legyen a pici neve, de nem jutottunk egyelőre közös nevezőre.
Mindkettőnknek más név tetszik, s valahogy nem tudunk megegyezni.

- Gondolkoztatok már a névadáson?-kérdezte Kyubok, én pedig bólintottam. Kyubokkal kicsit távolabb kerültünk azáltal, hogy Jimin megszakította az öccsével a kapcsolatot. Ennek is megvolt az oka, ugyanis Kihyun csak ki akarta használni Jimint, s a várandósság ellenére megpróbálta erőszakkal megjelölni őt, ami miatt tőlem kapott pár erőteljes ütést, viszont Kyubok azt mondta, hogy hiába van szó az öccséről, mellettünk áll.

- Igen, viszont nem tudtunk egyelőre megegyezni. Mindkettőnknek más ötlete van. Én Eunsoo-nak nevezném el, Jimin pedig Saebomnak.

- Egyszerű a megoldás... Lesz mégegy baba, most engedsz Jiminnek és a következő babának te adsz nevet.-rántott vállat Changbin. Nem is olyan rossz ötlet egyébként. Amúgy is több babát szerettem volna, minimum négyet, mindig is nagyon családcentrikus voltam és nagy családot akartam. De persze az se probléma ha csak egy, vagy kettő lesz.

- Ezt nem én döntöm el. Ha Jimin nagyon kifárad ebben a terhességben, biztosan nem szeretne több babát. Ha rajtam múlna négy lenne, de mivel ez nem rajtam múlik, egyelőre még semmi nem biztos. Ha Jimin azt mondja, hogy nem, akkor nem. Én elfogadom a döntését. Menjünk dolgozni srácok.

Sajnos ismételten egy olyan szituáció alakult ki, amiből nem kerültem ki vérmentesen. Ismét más vérével a ruhámon és a kezemen mentem haza. Borzalmas érzés volt, csak hogy itt senki nem halt meg, ami megkönnyítette a lelkemet. Sikeresen mentettem meg valakit, s sikeresen kisebb sérülést okozva hárítottam a bűnözőt, aki a sebesültre lőtt. Rettenetes érzés volt, még ettől eltekintve is... Az autóban is pánikroham tört rám, s nem hittem, hogy rendben tudom végezni a továbbiakban a munkámat, ezért is kellett ismét leadnom a fegyverem, s egyből hazajönnöm. Még szerencse, hogy ilyenek után napokig itthon lehetünk és ügyeletesek veszik át a helyünket.

Lassacskán haza értem, s minden barátunk itt volt Jiminnel, de nem szerettem volna, ha így látnak, ezért egy gyors intés után rohantam is a fürdőbe, hogy levehessem a ruhát magamról és megmosakodhassak.

- Hé, Jungkook! Megsérültél? Miért volt véres a kezed? Minden rendben?-kopogott az ajtón Jimin, kétségbeesett hanggal.

- Nem sérültem meg Kicsim. Nincs semmi baj, csak jobb, ha most nem látsz így. Lehet, hogy rosszul lennél. Mindjárt kimegyek, várj meg a nappaliban.-mondtam, s le is vettem a szolgálati ruhámat, majd egyből a zuhany alá álltam, s alaposan megmosakodtam. Mivel az ingem teljesen átázott az alfa vérétől, akit megmentettem a bevetésen, így a testemen is látszódott a vér.

- Jungkookie...ez kinek a vére? Mi történt?-hallottam meg Jimin hangját, arcán pedig riadalom volt.

- Ne aggódj Picim, nincs baj. Túlélték mindketten. Kicsit sok vért veszített az álodzat, de jól van, stabilizálták az állapotát.-magyaráztam neki, mikor kiléptem a zuhanyzóból, s megtöröltem magamat, majd mivel ruhát nem hoztam, így a törölközőt csak a derekamra tekertem. - Minden rendben volt ma? Nem voltál rosszul, ugye?-csókoltam ajkaira, s jól megölelgettem pici testét.

- Minden rendben volt, igen. De te annyira furcsa vagy... Biztos, hogy jól vagy?

- Csak pihennem kell, Kicsim. Ne aggódj miattam. Tudod, volt időm gondolkozni... Legyen a baba neve Saebom. Aztán, ha esetleg majd lenne mégegy baba később, akkor neki legyen Eunsoo a neve.