Forbidden love

Huszonegyedik rész

Apa tárgyalásának vége van. Elítélték és csupán csak tizenöt évet kapott a rácsok mögött. Viszont még így is meg vagyunk könnyebbülve s biztonságosabbnak bizonyul nekünk az elkövetkezendő tizenöt év. Jimin is sokkal nyugodtabb, egy ideje sokat fájt a hasa, mielőtt a tárgyalás megkezdődött volna, ám mikor már meghozták az ítéletet, sokkal jobb állapotba került és azóta nem is panaszkodik fájdalmakra, a kedve is sokkal jobb, mint volt.

- Kicsim, eljössz velem boltba? Szeretnél venni valamit? Én néhány új ruhát vennék. Nem próbálsz meg valamit te is?-nyitottam be a szobánkba, ahol Jimin éppen pötyögött valamit a laptopján.

- Igazából, pár nagyobb pólót és kényelmesebb nadrágot szerettem volna venni.-csukta le a laptop tetejét, majd bújt ki a takaró alól, s óvatosan felült az ágyban.- Ahjj... Kezdek elfáradni.-nevetett jóízűen. Segítettem neki kikelni az ágyból, s mivel igen csak nagy már a pocakja, a megszokottnál nagyobb, ami az orvos szerint alfa babára utalhat, így a kényemesebb nadrágját is segítettem felhúzni rá, s az előtérben a cipőjébe is segítettem belebújni.

- Kényelmes így, Baba? Ne állítsak még az ülésen?-kérdeztem már az autóban ülve. Jimin gondolkozott egy kicsit, majd kedvesen elmosolyodova rám nézett.

- Talán mégis csak egy kicsit hátrébb. Így picit szűkös.-kuncogott, s bocsánatot is kért, amiért így húzza az időt.

- Semmi baj Kedvesem. Az a fontos, hogy te kényelmesen legyél.-pusziltam arcára s ajkaira. - Olyan szép vagy.-simogattam buksiját és arcát. Minden nap egyre szerelmesebb vagyok belé, mindenféle klisé nélkül. Teljesen belehabarodtam ebbe a fiúba.

Jimin imádja a vásárlást. Minden lehető ruhát felpróbál, ami csak a keze ügyébe kerül. És ez természetesen most sem volt másképp. Vagy nyolc ruhadarabot felpróbált már, s még van vissza egy pár, de egyáltalán nem bánom, míg vele lehetek.

- Jungkookie...-szipogott a függöny mögött, így egyből be is bújtam hozzá a fülkébe.

- Mi a baj Édesem? Miért pityeregsz?-öleltem magamhoz, s töröltem le kibuggyanó könnycseppjeit.

- Nem... Nem vagyok túl kövér? Olyan széles vagyok..-sóhajtott lemondóan, ahogy a tükörbe nézett.

- Dehogy vagy széles Kicsim. Ne beszélj butaságokat. Azért látod magadat nagyobbnak, mint ezelőtt, mert sokat nőtt a baba, a pocakod is csak azért nagyobb, hogy a pici elférjen és legyen helye tovább cseperedni. Ne aggódj, ha szélesebb is lennél, ugyanúgy odáig lennék érted. Nem a külső számít nekem, te is tudod. Olyan csodásan nézel ki, olyan arányos a pocakod is, a feneked is, és az arcod is olyan gyönyörű. Nincs miért sírnod Kincsem. Bárhogyan nézel ki, minden nap egyre szerelmesebb leszek beléd. És amúgy is...nagyon jól áll ez a szett. Vegyük meg ezt is. Nagyon tetszik rajtad.

- Tényleg? Nem túl rongyos, ugye? Kicsit furcsa.-nézegette magát a tükörben, ám nagyon úgy tűnt, hogy kényelmesen érzi magát benne.

- Nagyon csinos vagy. Öltözz vissza és menjünk. Mindegyiket megveszem neked, olyan szép vagy bennük.-ölelgettem meg, majd ki is léptem a fülkéből, hogy vissza tudja venni a saját ruháit és mielőbb elmehessünk enni valamit.

- Nem is volt finom ez a kaja.-ingatta meg a fejét Jimin, miután kijöttünk a gyorskajáldából, ahova futtában tértünk be, mert Jimin nagyon szeretett volna enni az új garnélarákos katyvaszból.

- Ha rosszul vagy, csak szólj és félreállok.-mondtam rápillantva, majd egy kicsit felturbóztam a tempót, ugyanis rohadt nagy volt a forgalom és pont zöld volt a lámpa, azt pedig mindenképp szerettem volna elérni. Nem tanácsos fél órákat állni egy dugóban, egy várandós omegával, aki olyan tüzes, hogy még engem is képes lenne a csukott ajtón kivágni.
Néhány kolléga villogtatott nekem, s válaszul csak én is villogtam egy intés kíséretében. Jimin hála Istennek nyugodtan végig ülte az utat, teljesen el volt merülve a saját kis világában, amiből nem szándékoztam felzavarni őt. Tudom, hogy fontos neki, hogy foglalkozzon a saját magának felépített világával.