Forbidden love

Hatodik rész

Borzalmasan unalmas két napot töltöttem a kórházban. A srácok is meglátogattak, viszont Jimin csak akkor volt velem, amikor behoztak. Mikor kivilágosodott haza ment pihenni, s az azt követő két napban pedig fellépett a színházban. A fiúk is észrevették, hogy nagyon el voltam kenődve, először azt hitték, hogy valami belsőszervi betegségem van, ami miatt ilyen nyomott vagyok, mire a házamban végre benyögtem nekik, hogy csak hiányolom magam mellől az omegát.

- Hívd át, ha ennyire hiányzik. Szerintem nem okozna gondot. Meg amúgyis...jó lenne ha valaki figyelne rád, még mindig nagyon gyenge vagy. Tulajdonképpen mi is volt a baj?-érdeklődött Yoongi, de én csak a mondanivalója első felére voltam képes elsősorban reagálni.

- Dehogy hívom! Fellépései voltak, nem akarom zargatni...ami a másikat illeti...csak kimerültség volt. Sokat dolgoztam és...nagyon keveset aludtam, ennyi az egész, tényleg. Nem kell aggódnotok.

- Hogy lehetsz annyira kimerült, hogy elveszíted önmagad és kishíján megvered a kollégád és a parancsnokodat? Biztos vagy te abban, hogy csak a kimerültség játszott közre?

- Talán egy kis önkontroll is hiányzik-húztam össze magam, ahogy realizáltam, valóban agresszív voltam, gyakorlatilag a semmiért. Ha én rendőrként egy több, mint négy órás kihallgatás után ilyenné válok, azok a szerencsétlenek, akik tényleg bűnözők, mit érezhetnek?

- Nem is kevés. Örülj neki, hogy mindközül a legjobb vagy. Ha nem így lenne, szerintem hagytak volna megdögleni a pihenőben.

- Abban én is biztos vagyok...-bólogattam beleegyezőn, majd elnyúltam a kanapén, ám egyből az jutott eszembe, amikor megcsókoltam Jimint az örsön. Egyből mosoly szökött az arcomra, de hamar lefagyott ez a mosoly, amikor rájöttem, hogy igenis a srácok minden mozdulatomat árgús szemekkel figyelik és valószínű most is bámulnak, mint hal a szatyorban.

- Mitől lettél ilyen boldog? Haver, esküszöm nem értem a hangulatingadozásaidat.

- Talán...de csak talán...lehet, hogy van valami igazság abban amit mondtatok a múltkor. De ne éljétek bele magatokat.

- Tehát...valami történt aznap, amiről nem tudunk? Jimin is furcsán viselkedett. A kollégáid mondták, hogy még a függönyöket is elhúztátok és ott aludt melletted. És, hogy becézett is téged.

- Nem tiszták az emlékeim, de...nem tudnám letagadni, ha akarnám se. Megcsókoltam, ennyi. Srácok...azt mondta, hogy biztonságban érzi magát mellettem...még...még halkan dorombolt is, értitek? Nagyon apró dorombolás volt, de hallottam.-mondtam valóságosan bekönnyezve, s egyből magamhoz is öleltem a díszpárnát, hogy a felgyülemlett érzéseimet valamin ki tudjam tölteni.

- Baszki...ritka mikor az omegák dorombolnak egy alfa társaságában, nem?-lepődött meg teljesen Hoseok, mire mindenki egy bólintással adott egyöntetű választ.

- Akkor...szerintem teljesen egyértelmű. Jimin az igaz társad. És ha mondhatom így, örülök, hogy újra nyitottál egy omega felé. Nem mindegyik olyan rossz, mint akikkel találkoztál eddig.-bólogatott Namjoon hyung, majd mivel gyakorlatilag a második otthonukban voltak, el is indultak a konyhába valami étel után kutatni.

- Ez honnan van? Nagyon finomnak tűnik.-szagolt bele Seokjin az edénybe, amit kivett a hűtőből.

- Anyu főzte. Valamelyik nap átjött, de már nem emlékszem mikor. De nyugodtan egyetek belőle még biztosan jó.-legyintettem, majd mikor a telefonomat elővettem láttam, hogy Jimin írt nekem pár sms-t.

Jiminie
Ggukie! Jól sikerült a fellépés!
Köszönöm a bíztatást<3
Majd írj, hogy hogy érzed magad. Valamelyik nap átmegyek hozzád<3
Fogadj szót a sácoknak és ne makacskodj!!!