Forbidden love

Tizedik rész

Kihyun az este nálunk aludt, hiába egy alfa, fiatal még, így nem engedtem, hogy haza menjen hajnalok hajnalán.
Viszonylag hamar felébredtem, s mivel én voltam az első, aki felkelt, így halkan császkáltam, s tettem-vettem a házban. Az esti koszos tányérakat és evőeszközöket elmostam, s a nappalit is rendbe szedtem a két srác után.

Őszinte leszek, a tegnap történtek miatt nem aludtam valami jól. Nem tudtam megmenteni egy bajba jutott omegát, s még egy alfát is lelőttem, aki belehalt a lövésembe. Nem éreztem meggondolatlannak a lövést, megölt valakit, s egy társamra is rálőtt, meg kellett ezt tegyem, nem volt más választásom. A parancsnok is azt mondta, hogy jól tettem amit tettem, s ne aggódjak, mert felmentenek majd az ügyészek, de attól még ez ijesztő szituáció.

- Miért nem alszol? Nagyon korán van.-bújt mellém a kanapén Jimin. Esküszöm Jimin valami macska, semmit nem hallottam abból, hogy jön, pedig elnémítva néztem a tv-t.

- És te miért nem alszol Szépségem?-öleltem át, s buksijára is nyomtam egy puszit.

- Nélküled nem lehet.-forgatta meg szemeit.- Szemtelenül kimásztál az ágyból, mégis milyen dolog ez? Nem lenne idillikusabb egyszerre felkelni?-morogta jókedvűen.

- Elnézést kérek Mr. Park, nem volt szándékos. Kidobott az ágy, ő nem akarta, hogy tovább aludjak.-szálltam be a játékba, s bújtam én is közelebb hozzá.

- Minden rendben egyébként? Feszült vagy. Mármint tudom, hogy a tegnapi megviselt, de...minden rendben lesz, a munkád is megmarad, az emberséged pedig nem csökkent. És..biztosan, ha a körülmények adottak lettek volna, sikerült volna megmentened azt az omegát. De a fickó rátámadt a társadra...meg kellett védened őt is. Nem tudsz három felé szakadni. Ez rendben van, ne aggódj.

- Köszönöm, Jimin.-mosolyodtam el halványan, s éreztem, ahogyan a testemben is szétárad a nyugalom. Őt akarom minden egyes nap. Ő az a személy, akitől megnyugszom.

- Most megint valamin töröd a buksidat, ugye? A farkasod konkrétan rángatja a láncokat és körbe akarja tekerni vele magát és a lunámat.

- Hmm...valóban ezt érzem. Csak...magam mellett akarlak tudni. Nem tudom megfelelően szavakba önteni, de..fontos vagy nekem. Lenne kedved esetleg...eljönni velem valamikor randizni?

- Persze, Jungkook...és Te is fontos vagy nekem. Furcsa, hogy ilyen gyorsan kialakult köztünk egy kötelék.

- A haverjaim is ezt mondták...előbb tudták, hogy érzek irántad valamit, mint én magam.-kuncogtam hitetlenül.

- A munka miatt nem is nagyon volt időd ezen gondolkozni. Hosszú hónapok vannak a hátad mögött. Szabadságra kéne menned, rengeteget dolgoztál.

És valóban elmentem egy hosszabb szabadságra. Lassan két hónapja itthon vagyok, s annyira kipihentnek érzem magam, hogy azt szavakkal le sem tudnám írni. A barátaim noszogatására még a rendőrséghez leszerződtetett pszichiáterhez is járok hetente egyszer kezelésre, ugyanis a srácok úgy gondolják, hogy nem fizikailag, hanem mentálisan vagyok elfáradva. Egyébként az idő alatt a srácok és Jimin nagyon jó kapcsolatot kezdtek ápolni, befogadták a csapatunkba, s óvják is őt, ha esetleg nélkülem találkoznak.

Éppen a házimunkát végeztem, mikor is Jimin lépett be a bejárati ajtón.
Mosolyogva pillantottam rá, s oda is mentem hozzá, hogy egy ölelésbe vonhassam. Jiminnel már több randin is túl vagyunk, s már meg is kértem, hogy legyen a párom. Az már biztos, hogy mindketten nagyon boldogak vagyunk, s teljesen meg tudunk nyílni egymásnak. Bár...Jimin életében van egy pont, amiről egyáltalán nem beszél, s a múltról tereli a témát. Nagyon aggaszt, de nem zargatom ezzel. Ha úgy érzi, hogy beszélni akar róla, majd megteszi.