Ellenségből szövetséges

16. rész

Amint beléptünk az ajtón, megállapítottuk, hogy fogalmunk sincs, hogy ebben a hatalmas házban hol találjuk meg azt, amit keresünk. Főleg, hogy azt sem tudtuk, hogy mit keresünk.

-Nem emlékszel, hogy mit mondott pontosan Ross? - néztem Nate-re.

-Valami olyasmi, hogy most már hazamehetünk, mert itt lesz a következő nyom - felelte.

-Az csodás. Az is lehet, hogy megint küldenek valami csomagot, ami alapján elindulhatunk - gondolkodtam.

-És ha már küldtek?

-Igaz... akkor megkérdezem Amandát, hogy jött-e valami csomag, vagy ilyesmi, ő 0-24-ben itthon van.

-Nincs saját háza, vagy mi? - kérdezte Nate.

-De, van.

-Csak?

-Csak nem nagyon jár haza - vontam meg a vállamat - Van itt neki egy külön szoba, ami vagy háromszor akkora mint a sajátja, ezért gondolom itt jobban elvan.

-És nem zavar titeket, hogy mindig itt van?

-Dehogynem. Legalábbis engem, amikor pont ott takarít, ahol én vagyok. Este nem nagyon zavar, mert a ház másik felén szokott lenni. Meg azért minden második nap hazamegy kábé, szóval azért nincs minden nap itt.

Éppen abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, megjelent Amanda.

-Ó, hát megjöttél, Avery? - üdvözölt nagy mosollyal az arcán, amit nekem is viszonoznom kellett.

-Szia, Amanda.

Miután köszöntöttük egymást, Amanda tekintete átfutott Nate-re, mire elfintorodott.

-Asszem, hogy nem bír engem - suttogta Nate a fülembe.

-Ja, szerintem azért, mert állandóan szidlak neki, ha felidegesítesz, ami ugyebár gyakran megesik, szóval...

Nate összehúzott szemöldökkel meredt rám.

-Most mi az, ezen meglepődsz?

-Igazából nem - vonta meg a vállát.

Amanda még mindig ott állt a szobában, ezért megkérdeztem tőle, hogy hoztak-e mostanában valami levelet, vagy csomagot.

-Oh, most hogy mondod... már majdnem elfelejtettem - mondta, majd bement a konyhába, és csak pár perc múlva tért vissza. - Tessék - adott oda egy levelet - Ezt neked hozta a postás.

Megnéztem a papírt, amin a szokásos virág motívum volt. Kinyitottam, majd kivettem a borítékból egy lapot. Egy könyvből kitépett lap volt. Cím nem volt rajta, csak egy pecsét, amiből rögtön tudtam, hogy ez egy könyvből származik.

-Ennyi? - kérdezte Nate, mire bólintottam - Legalább van rá írva valami? - bökött a papírra.

-Nem. Viszont rajta van az a jelzés, ami minden könyvünkön rajta van, a legelső oldalon, jelezve, hogy az a mi könyvtárunkból van.

-Akkor... - gondolkodott Nate - Be kéne menni a könyvtáratokba, és megkeresni azt a könyvet, amiből ezt kitépték?

-Gondolom.

-És... hány könyvetek van összesen? - érdeklődött.

-Hát... - köszörültem meg a torkomat - Nem tudom pontosan mennyi, de többszáz... vagy többezer.

-Ez most komoly?! - kerekedett el a szeme.

-Nekem mondod? - szólalt meg Amanda, akit amúgy cseppet sem zavart, hogy ez a beszélgetés nem igazán tartozik rá. - Nekem kell azt a könyvtárat kell takarítani - fújtatott.

Nate felsóhajtott, majd miután Amanda már nem mondott mást, újra rám nézett:

-Oké, akkor mi lenne, ha holnap átjönnék, és akkor együtt nekilátnánk a könyv-keresésnek?

-Oké - bólintottam - Szerintem áthívhatnánk Cole-t, és a lányokat is, hátha akkor gyorsabban végzünk.

-Igen.

Miután Nate elment, köszöntem apának, majd felmentem a szobámba, és ledobtam minden cuccomat a földre. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, így, hogy nem Nate-el vagyok Atlantában, és hogy a nyomozást áttoltuk holnapra.

Végül, mivel nem támadt jobb ötletem, elkezdtem kipakolni a bőröndömből.

Körülbelül a felénél jártam a pakolásnak, amikor hirtelen a kezembe akadt egy pulcsi. Nate pulcsija. Az, ami akkor volt rajtam, amikor fáztam este. Biztos véletlen azt is elraktam a saját ruháimmal együtt. Akkor azt mondtam, hogy megtartom, mert tetszik, de igazából nem akartam ellopni a pulcsiját.

Elővettem a telefonomat, majd kikerestem rajta Nate nevét.

Avery: Hallod.

Pár perc múlva válaszolt is.

Nate: Hallom.

Avery: Nálam maradt a pulcsid. Véletlenül elraktam.

Nate: Aha, persze. Szerintem meg direkt elloptad, hogy tudd szagolgatni este.

Avery: Már miért akarnám szagolgatni?

Nate: Mert nem tudsz elaludni az illatom nélkül.

Hitetlenül felnevettem.

Avery: Hülye vagy. Meg büdös is.

Nate: Akkor miért bújtál hozzám az este?

Nem számítottam arra, hogy ezt kérdezi, ezért el kellett gondolkodnom, hogy mit válaszoljak neki.

Avery: Csak fáztam.

Nate: Nem is.

Avery: Honnan veszed?

Nate: Onnan, hogy ki voltál takarózva.

Avery: Biztos csak álmodtad, hogy hozzád bújtam.

Nate: Én nem álmodok veled. Főleg nem ilyeneket.

Avery: Lehet, hogy most mégis.

Nate: Nem.

Avery: Akkor csak képzelegsz.

Nate: Nem.

Avery: Idegesítő vagy.

Nate: Te írtál rám.

Avery: Mert vissza akartam adni a pulcsidat. De mivel felidegesítettél, már nem adom.

Nate: Nem is kell. Még a végén nem tudsz aludni az este.

Avery: Jó, szia Nate - raktam le a telefont idegesen.

Egy perc múlva újra rezgett a telefonom, mire izgatottan vettem a kezembe. Még én is meglepődtem saját magamon.

Nate: Myers.

Avery: Hm?

A szívem kicsit gyorsabban vert. Nyugodj már le, Avery!

Nate: Holnap hányra menjek?

Avery: 11 körül?

Nate: Jó. Cole is jön amúgy.

Avery: A lányok is.

Nate: Oké. Holnap találkozunk.