Ellenségből szövetséges

44. rész

Nate-el megbeszéltük, hogy délután átjön  és együtt átnézzük a dossziét. Viszont mielőtt ő megjött, Eleanorral már nézegettük a mappát. Ebéd után elmentünk moziba, viszont Eleanor nem ment rögtön haza, hanem felajánlotta, hogy kicsit segít a nyomozásban. Viszont aztán el kellett mennie valahova, szóval még azelőtt lelépett, mielőtt találtunk volna érdekeset; és miután ő elment, Nate nem sokkal később meg is érkezett.

Már 10 perce nézegettük az ágyamon ülve a dossziét, egyelőre semmi fontosnak tűnő dolgot nem találva.

-Biztos, hogy segít nekünk ez a mappa? - kérdezte Nate - Mármint... nem igazán azon a vonalon haladt apukád, amin mi most. Inkább az indokot kereste arra, hogy Luke miért vitte el őket, nem pedig a hollétüket. Plusz nekünk anyáék hagytak konkrét nyomokat, amiket követnünk kell. Az én meg a te apád meg csak a sötétben tapogatóztak.

-Tudom. De egy próbát megér, nem? Holnap estig, tehát a bálig úgysincs nagyon mi után kutatnunk, legalább addig sem tétlenkedünk - vontam meg a vállam.

***

Már szinte az egész dossziét átnéztük, és már kezdtem teljesen elveszíteni a reményt azzal kapcsolatban, hogy találunk valamit, amikor Nate hirtelen megszólalt:

-Myers. Azt hiszem találtam valamit.

Ahogy ezt kimondta, rögtön felpattantam az ágyról, és odaültem Nate mellé.

-Mi az? - kérdeztem, mire felém mutatott egy lapot, amin egy ház tervrajza volt. Bárhogy is néztem, nem értettem, hogy ez nekünk miért is érdekes. A rajzon az egyik szoba be volt pirossal karikázva, és oda volt írva, hogy „fontos lehet”. Viszont nem jöttem rá, hogy ez nekünk miért is lehet az.- Pontosan mit is kéne rajta néznem?

-Fordítsd meg.

Úgy tettem, ahogy Nate mondta. A lap hátuljára egy házszám volt írva, valószínűleg annak a háznak a száma, amelyikről a tervrajz készült.

Összeráncoltam a szemöldökömet, ugyanis nagyon ismerősnek tűnt a házszám. És amikor rájöttem, hogy miért, elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit Nate arcára.

-Szép munka, Torres.

-Köszönöm, Myers - mosolyodott el.

A házszám annak a háznak volt a száma, ahol a holnapi bál lesz megtartva. Enola azt mondta, hogy érdemes lenne elmennünk, ugyanis sok más vállalat vezetőjével együtt Luke is ott lesz. Viszont úgy tűnt nem csak Luke lesz ott az egyetlen érdekesség; hanem még valami más is, amit apa még valószínűleg évekkel ezelőtt karikázott be. Majd rákérdezek, hogy miért.

-Oké, akkor holnap az első dolgunk a bálon az lesz, hogy szétnézünk abban a szobában - mondtam.

-Igen - bólintott Nate - A második pedig, hogy kérünk Mayától valamit, amivel leüthetjük Luke-ot, majd miután elájult, bezárjuk egy ketrecbe.

-Egyetértek.

***

Átnéztük a dosszié maradékát, majd miután nem találtunk semmi érdekeset, mindent visszatettünk a mappába, kivéve a tervrajzot.

-Oké, akkor majd visszaadom apának a mappát, és... most akkor a holnapi bálig nincs semmi teendőnk - vontam meg a vállamat, miközben Nate bólintott.

Ránéztem az órára. Este 9 óra volt. Jó sokáig elvoltunk a dosszié nézegetésével.

-Gyere ide - nyújtotta felém a kezét Nate, amit elfogadtam, majd odamásztam hozzá az ágyon. Nate továbbra is a kezemet fogva az ölébe ültetett, majd a hajamat arrébb söpörte, és egy apró csókot nyomott a nyakam és a vállam találkozásánál lévő pontra.

-Mi az? - néztem rá mosolyogva.

-Semmi - felelte halkan, miközben lassan bevezette a kezét a felsőm alá, majd ujjait végigfutatta a gerincem vonalán. - Csak... Már napok óta másra se koncentrálnunk, csak a nyomozásra....

-Mi az, talán hiányoztam, Torres? - néztem a kék szemeibe.

-Ezt nem mondtam.

-Pedig le sem tagadhatod - suttogtam a fülébe.

-Myers...

-Igen, Torres?

-Ne hívj a vezetéknevemen - mondta, miközben elengedte a kezemet, és a hajamba túrt.

-Te is mindig ezt csinálod, Torres.

Nate hitetlenül elnevette magát.

-Szörnyű vagy, ugye tudod? - nézett rám mosolyogva.

-Épp ezért szeretsz - vigyorogtam.

-Nem vagy vicces.

-Most miért? - szívattam.

-Direkt úgy beszélsz, ahogy én szoktam - simított végig a hátamon - Valld be, hogy élvezed.

-Nem is tagadhatnám - suttogtam a fülébe, és éreztem, ahogy Nate a leheletemtől egy kicsit megremeg. - Mi az, Torres, talán nem bírod a nyomást?

-Myers - nézett rám.

-Hm? - mosolyogtam.

Nate nem mondott semmit, csak megfogva az államat hosszasan és szenvedélyesen megcsókolt, amit aztán újabb és újabb csókok követtek.

Aztán már egyikőnk sem mondott semmit, és az én arcomról is lefagyott a mosoly, amikor Nate lassan elkezdte lehúzni rólam a felsőmet.

-Emeld fel a kezed - suttogta a fülembe, mire úgy tettem, ahogy kérte. Nate megszabadított a pólómtól, majd apró csókokkal hintette be a bőrömet, a nyakamtól egészen a kulcscsontomig.

Beakasztottam a kezemet Nate pólójának aljába, majd könnyedén lehúztam róla azt. Az ujjaimmal végigsimítottam a mellkasán, a hasán, a karja tökéletes izmain, és a tetoválásain.

Mind a ketten szaporán vettük a levegőt, majd amikor Nate elkezdte kigombolni a nadrágomat, a szívem még gyorsabban kezdett el verni.

-Apukád melyik szobában is van? - kérdezte, miközben egy pillanatra felemelkedtem az öléből, hogy le tudja húzni a nadrágomat.

-A folyosó másik végén - feleltem a levegőt kapkodva. - Elég messze ahhoz, hogy azt se hallja meg, hogy ha hangosan hallgatok zenét.

-Akkor jó - suttogta Nate, majd megragadva a derekamat még közelebb húzott magához és az ujjait bevezette a bugyimba, mire egy olyan hang csúszott ki a számon, ami miatt nem ártott, hogy nagy a házunk, és apa nem a mellettünk lévő szobában van.