Ellenségből szövetséges

23. rész

Már éppen nyitottam volna a számat, amikor hirtelen valami hangot hallottunk a lépcső felől, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

-Szerintem Cole az - állapította meg Nate.

-Remélem - mondtam, majd mindketten elindultunk a lépcsőn, majd megtorpantunk, amikor az ajtó hirtelen kinyílt. Már éppen készültem hátralépni, amikor viszont megláttam Cole-et, és elmosolyodtam.

-Megjött a felmentő sereg - köszöntött Cole.

Felrohantam a lépcsőn, majd amint felértem, megkönnyebbültem, ugyanis jólesett újra a levegőn lenni. Nem azért, mert annyira meleg lett volna a pincében. Hanem azért, mert továbbra is Nate szavainak hatása alatt álltam, ezért a friss levegő kicsit magamhoz terített. Kicsit.

Beszálltam Nate kocsijába, Cole pedig a sajátjába, amivel ugye ide is jött. Sajnos nem mondta, hogy mehetek vele, valamiért alapvetőnek gondolta, hogy én Nate kocsijában, Nate-el megyek haza. Mondjuk érhető, mivel egymással szemben lakunk, de akkor is, abban a pillanatban nem szívesen utaztam vele, ugyanis nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki. Így hát nem szólaltam meg.

Az egész utat csendben töltöttünk, egyikőnk sem hozta fel a pincében történteket. A varázs, ami ott kapott el minket, már elmúlt, amikor Cole megérkezett, így értelmetlennek találtam újra felhozni a témát, ott, a kocsiban. Majd ha eljön az ideje.

Amikor megérkeztünk, Nate megállt az autóval a házuk előtt, majd rám nézett.

-Szeretnéd most elkezdeni fejtegetni az írást, vagy inkább holnap?

-Inkább majd csak holnap - feleltem - Kicsit fáradt vagyok.

-Oké, majd akkor gyere át valamikor délután, addig megkeresem anya könyvét - mondta, mire bólintottam.

Vártam, hogy mond-e még valamit, de mivel nem mondott, kiszálltam az autóból majd elköszönve tőle, elsétáltam. De ahelyett, hogy hazamentem volna, másfelé vettem az irányt.

Rekordgyorsasággal értem oda Eleanorékhoz, és amint berontottam a házukba, majd a nappaliba, megkönnyebbültem, ugyanis még Maya is ott volt. Mindkettőjük számára mondanivalóm volt.

-Avery? Hát te? - nézett rám meglepetten Eleanor - Nem úgy volt, hogy...

-De - vágtam rá, kicsit még mindig kapkodva a levegőt a rohanástól - Nate-el voltam.

-Te futottál? - kérdezte Maya, mire bólintottam - Miért nem kocsival jöttél?

-Nem tudom - vontam meg a vállamat, majd leültem a kanapéra. Miután újra normálisan vettem a levegőt, elmondtam nekik szinte szó szerint, hogy mit mondott nekem Nate a pincében. Hol mosolyogva, hol elkerekedett szemmel, hol pedig sikítozva hallgattak engem.

-Úristen - mondta Maya, miután befejeztem - És most miért itt vagy, velünk? Nate-el kéne lenned!

-Igen! - erősítette meg Eleanor - Miért hagytad egyedül az autójában?

-Nem tudom, bepánikoltam!

Mindketten felsóhajtottak, majd összenézve megrázták a fejüket.

-Mi az? - dünnyögtem.

-Szörnyűek vagytok. Nate-el - felelte Maya.

-Nem értem, miről beszélsz - tagadtam, mire ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.

***

Este 11-kor az ágyamban feküdtem. Próbáltam aludni, de nem ment. Folyamatosan Nate-re, és arra gondoltam, amit a pincében mondott nekem.

„Ha a közelemben vagy, rohadtul gyorsan ver a szívem, és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy vagy át akarlak ölelni, és egész nap a karomban tartani, vagy megcsókolni, úgy mint senki mást a világon.”

Újra és újra lejátszottam a fejemben ezt a monológot. Próbáltam nem erre gondolni, de nem ment; idegességemben lerúgtam magamról a takarót, és elkáromkodtam magam.

Még további 10 percig szenvedtem, de aztán nem bírtam tovább.

Felkeltem az ágyból, felvettem egy pulcsit, majd átmentem Nate-hez.

Fura módon a bejárati ajtójuk nyitva volt, ezért hát nem kopogtam, csak bementem a házba, majd egyenes, fel, Nate szobájába. A szívem gyorsan vert az izgalomtól, viszont amikor beléptem a szobájába, megtorpantam. Ugyanis Nate nem volt ott. Az ágyáról a takaró le volt esve a földre, a párna pedig az ágy végében hevert.

Összehúztam a szemöldökömet, majd lementem a nappaliba, hátha ott megtalálom őt. Sehol senki nem volt, már mindenki aludt.

Csalódottan mentem ki az ajtójukon. Hol lehet ilyenkor?

Amikor visszamentem a saját szobámba,  levágtam magam az ágyra, és nagyot sóhajtva hunytam le a szemem, miközben a gondolataim folyamatosan kavarogtak. Legfőképp egy személy körül - aki az ellenségemből először a szövetségesemmé, most pedig valami egészen különlegessé vált.