Ellenségből szövetséges

26. rész

Izgatottan átrohantam a közelben lévő boltba, ahol elvileg Nate volt.

Mivel ez nem egy kisbolt volt, hanem egy komplett áruház, eltelt egy kis időbe, mire megtaláltam Nate-et.

-Kész vagy? - kérdeztem rögtön, amint odaértem.

-Aha - felelte.

-Oké, akkor gondolom te is sejted, hogy kik csinálják ezt az egész nyomozást.

-Igen - bólintott - De azért világosíts fel, hogy egyre gondolunk-e.

-Oké. Szóval már egy ideje küldtek jeleket, viszont először egyszerűen átsiklottunk rajta. Ilyen volt például az a kis láda Atlantában, amit ugyanúgy kellett kinyitni, mint az én régi ládámat, amit az anyukámtól kaptam. Ilyen volt, hogy a sok közül pont az én anyukám könyvében volt a térkép. Emlékszem, apa régen mesélte, hogy Grace imádta a tavaszt, ezért volt a könyv címe is Május. És ez megmagyarázná a virág szimbólumot is. És ott volt még például a felirat. Amit a te anyukád könyve segítségével tudtunk megfejteni. Meg az is, hogy konkrétan mindent tudnak rólunk: Hol lakunk, mikor van a szülinapunk... Ez idáig meggyőztem magam, hogy rosszul sejtem, és igazából nem is ők csinálják ezt az egészet. Viszont a mai rejtvényben csak olyan dolgok voltak, amik a gyerekkoromhoz kötődnek. Az anyukámtól kapott maci, a régi kedvenc könyvem, a végén a mondat, amit mindig anya mondott nekem... és szerintem neked is ilyesmik voltak - mondtam, mire Nate bólintott. - Most már elég egyértelmű. G és L... - vettem egy nagy levegőt - Grace és Laurel - mondtuk ki Nate-el egyszerre. Igen, az elvileg halott anyáink.

-Eddig hogy nem jöttünk rá? - fogta a fejét Nate - Már a két betű alapján is sejthettük volna.

-Ja.

-Viszont... kétlem, hogy szellemek léteznének, szóval szerinted mi van? - kérdezte - Mert szerintem okkal akarják, hogy végigvigyük ezt az egészet. Úgy gondolom, hogy a végén ez a rejtvény hozzájuk vezet el.

-Szerintem is - bólintottam - És azoknak, akik meg akarnak minket akadályozni ebben az egészben, biztos van köze ahhoz, hogy az anyukáink miért nem állíthatnak csak simán haza, és miért hittük mind eddig azt, hogy halottak.

-Szerinted mi történt velük? - kérdezte Nate.

-Fogalmam sincs - feleltem - De ki akarom deríteni - jelentettem ki, és ahogy ezt kimondtam, valami hangos hangot hallottunk. - Mi volt ez?

-Nem tudom.

A következő pillanatban egy férfi bukkant fel a folyosó végén. Nagyon ismerős volt az arca. Eltelt pár másodpercre, mire realizáltam, hogy ő volt az egyik, aki ránk támadt a kocsmában, Atlantában.

Ahogy észrevett minket, elkezdett felénk szaladni, mire Nate-el mi is ugyanígy tettünk, csakhogy mi nem felé, hanem előle szaladtunk.

Ahogy megláttam egy ajtót, rögtön berontottam rajta. Körbenéztem, és megállípottam, hogy egy raktárban vagyok.

Hirtelen becsapódott mögöttem az ajtó, mire megpördültem a tengelyem körül. Ki akartam nyitni az ajtót, hogy megnézzem Nate hol van, de az be volt ragadva.

-Nate?! - kérdeztem kétségbeesetten.

-Nem bírom kinyitni - hallottam meg a hangját.

-Akkor hagyd, és menj ki a boltból!

-Nem hagylak itt - mondta, mire a körülményekhez képest is elmosolyodtam.

-Ha mi nem, akkor ő sem tudja kinyitni ezt az ajtót. Majd visszajössz értem, ha már elment a pasi. Fuss!