Ellenségből szövetséges

46. rész

-Szóval azt mondod, hogy az a fekete hajú pasi igazából Luc? - kérdezte Nate vezetés közben. Éppen a bálra tartottunk; vagyis először inkább Maya háza felé, ugyanis ő is jön a bálra, és megbeszéltük, hogy felvesszük. Igazából nem értem, hogy miért szereti ennyire a bálokat, és kísér el majdnem mindegyikre, de mindegy.

-Egyáltalán nem vagyok benne biztos, inkább csak egy megérzés - vontam meg a vállamat - Miért kellett volna elrabolni tőle egy kulcsot, ha nem azért, mert ő Luc?

-Igazából van benne logika. Lehet, hogy azért volt Atlantában és tartotta ott a széfet, mert úgy gondolta, hogy ott nem találjuk meg, mivel egy teljesen másik államban volt „elrejtve” - mondta Nate, mire egyetértően bólintottam.

-Szerinted... - köszörültem meg a torkomat - Szerinted megkérdezzük apáékat, hogy ő-e az?

-Kérdezzük. Nincs jobb ötletem.

-Oké - fújtam ki hosszasan a levegőt.

Egyébként már mind a kettőnk apja ott volt a bálon, mivel nekik már korábban ott kellett lenniük; az is lehet, hogy már találkoztak Luc-kal: a férfival, aki még évekkel ezelőtt elvette a feleségüket és egyben a gyermekeik anyukáikat is.

Nate megállt az autóval, ugyanis megérkeztünk Mayához.

Amint megláttam a visszapillantóban belibbenni egy vörös hajzuhatagot az autóba, ösztönösen elmosolyodtam.

-Sziasztok - köszönt Maya, miközben becsukta maga mögött az autó ajtaját.

-Szia - köszöntünk vissza Nate-el egyszerre.

-Eleanor? - kérdezte Maya.

-Már ott várnak ránk a bejáratnál Cole-al - feleltem.

-Oké.

-Miért is jön egyébként mindenki a bálra? - szólalt meg Nate vezetés közben.

-Én csak Mayát hívtam. Csak aztán a többiek úgy gondolták, hogy ők is jönnek, mert otthon úgyis csak unatkoznának - vontam meg a vállamat.

-Aha.

-Amúgy - szólalt meg Maya pár másodperc csend után - Avery, megkérdezted apukádat, hogy miért karikázta be azt a szobát a tervrajzon?

-Igen. Azt mondta, hogy nem nagyon emlékszik, mivel évekkel ezelőtt jelölte még be, de valami olyasmi rémlik neki, hogy amikor máskor volt ugyan ebben az épületben egy rendezvény, akkor senkit sem engedtek be oda az őrök, akik valószínűleg Luc emberei lehettek, mivel utólag kiderült, hogy nem is a bál szervezőjének az őrei voltak; így akkor ő és Gabriel mindketten úgy gondolták, hogy az a szoba releváns lehet, ha Luc két nagydarab pasival őrizteti.

-Biztos, hogy Luc emberei voltak? - kérdezte Maya.

-Hát, eléggé egyértelmű volt. Luc vállalatának a logója volt a dzsekijük hátulján, csak ez először senkinek sem tűnt fel. Bár amúgy sem értem, hogy miért mentek oda logós kabátba, de mindegy.

-Miért rendeztek egyáltalán bált ott, ahol rejtegetnek valamit?

-Ezen én is gondolkodtam már - szólalt meg Nate - Atlantában is olyan helyen rendeztek bált, ahol a széfet tartották, így tudtunk mi is bejutni. Normál esetben nem egy olyan helyen rejtenél  egy széfet, ami el van zárva mindentől, és ahova senki sem tud bejutni?

-Valóban nincs benne semmi logika - értettem egyet - De biztos van valami okuk rá. Csak fogalmam sincs, hogy mi.

-Hát nekem se.

-Oh, egyébként... - jutott eszembe hirtelen valami - Amikor átnéztük a dossziét, amit apa adott, akkor nem találtál benne egy képet anyáról, amin egy ház előtt áll? - kérdeztem Nate-től, mire ő megrázta a fejét - Csak mert apa mondta, hogy nem találja a mappában, pedig úgy emlékszik, hogy volt benne egy ilyen kép.

-Nem tudom, lehet elkeveredett a sok lap között, a végén már minden össze-vissza hevert az ágyadon.

-Jó, igazából nem volt olyan fontos a nyomozás szempontjából, apa szimplán szerette azt a képet - vontam meg a vállamat - Azért szóltam Amandának, hogy ha megtalálja takarítás közben, ki ne dobja, mert amúgy képes lenne rá, mivel mániája mindent kidobni. Sose felejtem el, amikor kidobott egy egész tábla csokit, mert úgy gondolta, hogy le van járva. Pedig egyáltalán nem volt. És azt akartam adni másnap ajándékban Eleanornak.

-Ja, emlékszem, mennyire haragudtál utána Amandára - mondta Maya.

Közben megérkeztünk a helyszínre, így Nate megállt az autóval, mire mindannyian kiszálltunk.

Eleanor és Cole már ott álltak a bejárat előtt, ránk várva, így rögtön odamentünk hozzájuk.

Miután már mind az öten együtt voltunk, elindultunk az ajtó felé, ahol az egyik hostess megállított, a nevünket kérdezve.

-Avery Myers és Nate Torres - mondtam.

-Oké, megvan, itt vannak a vendégek listájánán - húzta le a papírján a nevünket. - És ők? - nézett a mögöttünk lévő Mayáékra.

-A kísérőink - felelte Nate.

-Hárman vannak.

-Igen...?

-Egy vendégnek maximum egy kísérője lehet - közölte a nő.

-Ez nem volt rajta a meghívón.

-Dehogynem. Biztos elkerülte a figyelmüket.

-Oké, rendben, feltétlezzük azt, hogy így történt - amit kétlek, mivel szerintem egyáltalán nem volt a levélben -, viszont akkor sem lehet olyan kegyetlen, hogy hazaküldi az egyikőjüket, ha már úgyis itt vannak - próbálta Nate meggyőzni.

-Mr. Torres... - kezdte a hostess.

-Kérem.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan, de úgy tűnt, hogy Nate-nek sikerült meggyőznie a nőt ezzel az egy szóval, ugyanis egy nagyot sóhajtott, ezzel a feladatását. jelezve.

-Rendben, mondják a nevüket.

-Maya Adler, Cole Baker, Eleanor Young - soroltam.

-Eleanor Young? - nézett fel egy pillanatra a lapjaiból.

-Igen - bólintottam.

-Oké, akkor legyen az, hogy őt beírom William Myers plusz egy főjeként, és akkor rendben vannak a számok.

-Rendben, köszönjük - bólintottam illedelmes mosollyal.

A nő felírta a lapra Eleanor nevét, majd arrébb állt az utunkból, mire mi beléphettünk a bálterembe. Végre.