22. rész

1.4K 73 5
                                    

Továbbra is tartottuk a szemkontaktust, és fogalmam sincs, hogy meddig bámultunk volna egymásra, ugyanis a következő pillanatban mögöttünk ránk dudált egy autó. Ugyanis a lámpa átváltott zöldre.

Nate visszafordult az út felé, én pedig elővettem a telefonomat, ugyanis éreztem, ahogy a zsebemben rezeg.

Eleanor: Át tudna jönni valamelyikőtök?

Avery: Öhm, nagyon fontos? Nate-el éppen a régi, már bezárt club felé tartunk, elvileg ott lesz a következő nyom.

Eleanor: Akkor nehogy visszaforduljatok. Nem akarom megzavarni a nyomozást, valamint nyugodtan legyetek csak egy kicsit kettesben...

Avery: Jaj, ne is mondd, az előbb egy elég intenzív szemkontaktusunk volt.

Eleanor: És...?

Avery: Még azóta is gyorsan ver a szívem.

Eleanor: Uuuu. Nem is tartalak fel akkor már, folytassátok csak amit elkezdtetek.

Avery: Nate éppen vezet, nem bír rám figyelni.

Maya: Akkor álljatok meg, és vezessétek le a feszültséget, mondjuk egy bokorban.

Avery: MAYA!!

Maya: Mi az?

Avery: Menj inkább át Eleanorhoz, és segíts neki.

Maya: Jó. De amúgy mire fel menjek?

Eleanor: Mollyval kéne segítség.

Maya: Mit csinált már megint az a kutya? Tudod mit? Ne is válaszolj, mindjárt megyek.

Eleanor: Oké.

-Megérkeztünk - szólalt meg Nate, mire felnéztem a telefonomból, majd kiszálltam a kocsiból Nate után.

Ez a club, ahová régen párszor eljöttünk bulizni, egy pincében volt. És nekünk most oda kellett lemennünk a térkép szerint.

-Ez egy kicsit para - jegyeztem meg, ahogy követtem Nate-et, le, a lépcsőn. Mindketten világítottunk a telefonunkkal, különben anélkül nem láttunk volna.

Miután leértünk, mindketten elkezdtünk nézelődni, csak hát szokásosan nem tudtuk, hogy mit keresünk.

Már körülbelül 10 perce nézelődtünk, amikor Nate megszólalt:

-Myers.

-Hm?

-Azt hiszem, megtaláltam - mondta, mire odamentem hozzá. Rá mutatott a falra, amire gy virág jelzés volt festve, valamint még valami írás, amit nem értettem.

-Ez mi? - kérdeztem Nate-et.

-Titkos írás - felelte - Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott, hogy egyszer anya régi könyvében láttam ehhez hasonlót.

-Ja, igen, emlékszem, hogy Laurel nagyon szerette az ősrégi könyveket - bólintottam, miközben Nate lefotózta az írást.

-Majd megkeresem azt a könyvet, és akkor együtt lefordítjuk - nézett rám, aztán a következő pillanatban mindketten a lépcső felé kaptuk a fejünket, ugyanis furcsa hangokat hallottunk.

-Ez mi volt? - kérdeztem. Nate nem mondott semmit, csak elindult fel a lépcsőn. - Igaz, a horror filmekben mindig rosszul járnak a szereplők, ha a hang felé mennek, de jól van, tegyük mi is ugyanezt - követtem Nate-et.

Miután felértünk, Nate ki akarta nyitni az ajtót, viszont az nem mozdult.

-Mi az? - kérdeztem.

-Eltorlaszolták az ajtót - fújtatott, miközben kinézett a kulcslyukon.

Ellenségből szövetségesWhere stories live. Discover now