Ellenségből szövetséges

17. rész

Reggel fél tizenkettőkor már mind az 5-en a könyvtárban voltunk, és azon gondolkodtunk, hogy merre kezdjük a keresést.

-Oké - szólaltam meg - Akkor Cole, te kezdd arról - mutattam el balra - Maya te arról, Eleanor te arról, én meg megyek arról.

-És én? - kérdezte Nate.

-Ja, tényleg, téged kihagytalak... Kezdd arra - mutattam.

-Jó.

Hiába voltunk 5-en, még egy óra múlva  sem találtuk meg azt a könyvet, aminek hiányzott volna az első oldala.

Közben Nate-el összetalálkoztunk a polc közepén, mivel egymással ellentétes irányban kezdtük a keresést.

Már több polcot is átnéztünk, és már olyan magasan voltunk, hogy lépcsőznünk kellett.

-Hogy álltok? - kérdeztem a többieket.

-Nem haladok túl jól - felelte Eleanor.

-Én sem - mondta egyszerre Maya és Cole.

-Nekünk már csak egy polc van - szólt Nate a többiek felé fordulva. - Gyere Myers, menjünk fel oda - mutatott a következő lépcsőre.

Pár perc múlva már a következő polcot vizsgáltuk. Észrevettem, hogy egy könyv be van esve a többi mögé, viszont nem értem el.

-Nate - szóltam - Segítenél, légyszi?

Nate odajött hozzám.

-Beesett egy könyv a többi mögé, és nem bírom kiszedni - magyaráztam. Ő is megpróbálta kivenni onnan, de nem sikerült neki sem.

-Oké, akkor gyere ide, felemellek - mondta.

Odaálltam elé, mire megfogva a derekamat, felemelt.

-Na? - kérdeztem.

-Egy pillanat - nyújtózkodtam előre, hogy elérjem a könyvet.

-Csúszol ki a kezemből, szóval hajrá - mondta, miközben szorosabban fogta a derekamat.

-Megvagyok - szóltam neki, mire ő óvatosan lerakott a földre.

Lenéztem a kezemben tartott könyvre, mire elmosolyodtam.

-Mi az? - kérdezte Nate, mire megmutattam neki a borítót. - Grace Miller, Május - olvasta fel először a szerzőt, majd a címet. - Ezt anyukád írta? - nézett rám.

-Igen - feleltem. Nem sok emlékem volt róla, mivel ugye meghalt amikor még nagyon kicsi voltam, viszont apa mesélte,  hogy anya nagyon szeretett írni, pár könyvét ki is adták, viszont sajnos azt már nem élte meg, hogy sikeres író legyen belőle.

Kinyitottam a könyvet, mire elkerekedett a szemem.

-Ez az - mondtam - Ebből hiányzik az első lap.

Elővettem a zsebemből a kitépett papírt, és odahelyeztem a könyvhöz. Pont odaillett, mire Nate-el összenéztünk.

-Halljátok - szólt Nate a többieknek - Megtaláltuk.

Mindenki abbahagyta amit csinált, és rögtön odajött hozzánk.

Végiglapoztam a könyvet, és már azt hittem, hogy nincs benne semmi, amikor hirtelen kiesett belőle egy lap, amiért Maya le is hajolt.

-Mi van rajta? - kérdeztem tőle.

-Egy térkép - felelte - Meg... - fordította meg a lapot - A másik oldalán egy random virág - tette hozzá, mire  Nate-el összenéztünk.

Mindannyian Maya mögé álltunk, hogy megnézhessük a térképet.

-Ez... - szólalt meg Nate.

-A kertünk - folytattam.

-Oké, ez kezd egyre furább lenni - mondta Cole - Tudják, hogy ki volt az anyukád, hogy hol laktok, és még egy térkép is van a kertetekröl, ahová el van rejtve valami - mutatott a papíron lévő X-re.

-Nekem mondod? - sóhajtottam fel.

***

Fél óra múlva már a kertben voltunk. Cole ásott, mi pedig néztük.

-Hallod, Nate, nem akarsz kicsit te ásni? - kérdezte Cole, miután már egy ideje egyedül ő dolgozott.

-Nem igazán - rázta meg a fejét.

-Menj már! - szóltam rá, mire felsóhajtott, majd odament Cole-hoz.

-Hm... - szólalt meg Maya - Hm...

-Mi az?

-Kicsit sem fura, hogy Nate pont akkor áll fel, amikor te kéred meg rá - vigyorgott.

-Jézusom, Maya, kicsit túlkomplikálod a dolgokat, nem gondolod? - néztem rá.

-Nem - rázta meg a fejét - Szerintem meg te egyszerűsíted le. Ahogy az előbb is itt ült melletted... a vak is látta a feszültséget köztetek.

-Egymáshoz se szóltunk - húztam össze a szemöldökömet.

-Nem, de Nate végig téged nézett.

-Komolyan?

-Nem, de látnod kellett volna, ahogy felcsillan a szemed - mosolygott.

-Utállak, Maya Adler.

-Ezt már hallottam egyszer, és emlékszel, hogy mit mondtam akkor? - vigyorgott.

-Nem, és nem is érdekel - álltam fel.

Odamentem a fiúkhoz, miközben láttam a szemem sarkából, hogy Maya mutogat valamit.

-Csinálhatom egy kicsit én? - kérdeztem Nate-et.

-Tessék - adta oda Nate az ásót.

Épphogy elkezdtem ásni, hirtelen megakadtam, mert az ásó beleütközött valami keménybe.

-Azt hiszem... - néztem a fiúkra - Megtaláltuk.

Sziasztok! Mostanában azért nem volt gyakran rész, mert a szünet előtti két hét most nagyon sűrű, viszont majd a szünetben újra gyakrabban lesznek részek.

xx Hanna