Ellenségből szövetséges

36. rész

Reggel amikor felébredtem és kinyitottam a szemeimet, az első amit megláttam, az Nate volt. Mindketten az oldalunkon feküdtünk, úgy, hogy szembefordultunk egymással, így teljesen ráláttam az arcára.

Mivel a szemei csukva voltak, valamint viszonylag lassan vette a levegőt - a mellkasának mozgásából ítélve -, még valószínűleg aludt. Ki is használva az alkalmat, alaposan végigmértem az arca tökéletes vonásait. Be kell vallani, sebekkel a fején még vonzóbb volt.

Amikor lenéztem a szájára, és eszembe jutott, hogy milyen dolgokat csinált vele tegnap este, a szívem kicsit hevesebben kezdett el verni.

Átfordultam a hátamra, a tekintetemet a falra szegeztem, miközben a mellkasom hevesen emelkedett fel-le, ahogyan kapkodtam a levegőt. Nem ez volt az első alkalom, hogy Nate a közelemben volt, de még mindig hatással volt rám a közelsége, és valószínűleg mindig is hatással lesz.

Visszafordultam Nate felé, és meglepődtem, ugyanis ezúttal már nyitva volt a szeme; és engem nézett, miközben mosolygott.

-Mióta vagy fent? - kérdeztem halkan.

-Elég ideje ahhoz, hogy feltűnjön, hogy milyen gyorsan veszed a levegőt, miközben a számat bámulod - felelte vigyorogva.

-Hát persze - dünnyögtem.

-Nyugi, Myers, én nem ítélkezem. Megértelek.

-Ja, megérted, hogy a tökéletes szádat bámulom? - nevettem fel.

-Nem úgy értettem - mosolyodott el.

-Hanem? - vontam fel a szemöldökömet.

-Én is néztelek téged - felelte - Szóval így kvittek vagyunk.

-Néztél engem? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Mondanám, hogy fura és ijesztő vagy, de én is ugyanezt csináltam, szóval...

Nate hirtelen átfogta a derekamat a kezével, és közelebb húzott magához. Belefúrtam a fejem a mellkasába és mélyen beszívtam Nate illatát, miközben ő belepuszilt a hajamba.

-Lassan el kéne kezdenünk kutatni Enola és David után - váltottam témát.

-Éppen itt fekszünk félmeztelenül egy ágyban, és te a nyomozásra gondolsz. Fura vagy - mondta, mire elmosolyodtam.

-Mi az, Torres, talán nem tudod elviselni, ha nem rád gondolok egy percig? - cukkoltam, mire ő halkan felnevetett.

-Be kell vallanom, Myers, hogy valóban nem - suttogta, majd az államat megfogva felemelte a fejemet, és gyengéden megcsókolt.

***

Nate hazament, azzal a céllal, hogy kutat David után, ezért én is nekiláttam a dolgaimnak. Először átöltöztem, majd megreggeliztem, aztán rájöttem, hogy attól függetlenül, hogy magántanuló vagyok, ugyanúgy kéne tanulnom, ezért a délelőttöt ahelyett, hogy végignyomoztam volna, a tanulásnak szenteltem.

Aztán pontban délután 3 órakor úgy döntöttem, hogy elég volt ennyi tanulás mára, így félre raktam a tankönyveket, és inkább felbaktattam abba a szobába, ahol anya megmaradt cuccait tartottuk. Már régen nem jártam ott, ugyanis sosem éreztem helyesnek feltúrni az elhunyt anyám dolgait. Csak aztán kiderült, hogy nagyon is él, és nincs nagyobb más választásom,  minthogy bemenni oda, így bűntudat nélkül nyitottam be a helyiségbe. Elkerekedett a szemem, amin megláttam, hogy a szoba roskadásig van tömve cuccokkal, amiket egyedül órákig tartana átnézni.

Elővettem a telefonomat, és mivel Nate el volt foglalva a saját kutatásával, így a lányoknak írtam.

Avery: Át tudnátok jönni egy kicsit segíteni? Át kéne néznem anya cuccait, de egyedül sose végzek.

Amíg vártam a válaszukra, addig felvettem találomra egy dobozt, és elkezdtem átnézni a tartalmát. Őszintén, semmi érdekeset nem találtam, csak pár haszontalan tárgy volt benne.

Pár perc múlva rezgett egyet a telefonom:

Maya: Úton vagyok.

Eleanor: Én is nemsokára megyek.

10 perc múlva már hárman néztük át a tömérdek mennyiségű dobozt.

-Egészen pontosan mit is keresünk? - kérdezte Eleanor.

-Bármit, ami kapcsolódhat Enolához, vagy akár Davidhez - feleltem.

-Hát jó.

Perceken keresztül egyikőnk sem szólalt meg, de végül aztán Maya törte meg a csendet:

-Egyébként hogyhogy nem Nate-et hívtad helyettünk? Én nem sértődtem volna meg - vigyorgott.

-Ő otthon keresgél. Plusz veletek is szeretnék időt tölteni - magyaráztam.

-Aha - bólogatott Maya - Most viszont adj egy valós indokot.

-Ezek valós indokok voltak - mondtam, mire Maya is és Eleanor is egyszerre emelték fel a szemöldöküket. - Jó, igazából már itt volt délelőtt - adtam meg magam - Sőt, tulajdonképpen itt is aludt...  - tettem hozzá mellékesen, mire mindketten elvigyorodtak.

-Jézusom, még szoknom kell, hogy ti ketten nem gyilkoljátok egymást - szólt Eleanor.

-Én könnyen meg tudom szokni. Ha tudnád, Avery, hogy mióta várok arra, hogy ti ketten összejöjjetek... - sóhajtott Maya.

-Á, egyáltalán nem tűnt fel, hogy shippelsz minket - dünnyögtem, mire ő felnevetett, aztán amikor kinyitott egy könyvet, amit az egyik dobozban talált, hirtelen alábbhagyott a nevetése. - Lányok... azt hiszem találtam valamit.

Felénk mutatta a könyvet, ami igazából egy fotóalbum volt, és kinyitotta az első oldalnál. Az egyik képen három fiatal, boldog nő volt, alatta az aláírásukkal: Grace Chapman, Laurel Murphy és.... Enola David.