29. rész

1.7K 85 6
                                    

Reggel amikor felébredtem, eltelt pár másodpercbe, mire magamhoz tértem. Viszont amikor sikerült, eszembe jutottak a tegnap este történései, mire rögtön elmosolyodtam.

„-Szeretlek, Myers - suttogta Nate a fülembe, miközben a fejét a nyakamba fúrta. Még mindig szaporán vette egy kicsit a levegőt, ahogy én is. - 18 évet töltöttem úgy, hogy azt hittem, utállak, miközben végig ennek az ellenkezője történt.”

-Én is szeretlek téged, Nate Torres - mondtam halkan, mire ő rám nézve elmosolyodott.”

Elfordítottam a fejem balra. Nate ott feküdt mellettem, póló nélkül. Nem ment haza tegnap este, hanem ott aludt nálam.

Kiélveztem azt, hogy csukva van a szeme, mert így jól szemügyre tudtam venni a tökéletes vonásait.

Mintha megérezte volna, hogy őt nézem, mert kinyitotta a szemét, mire összeakadt a tekintetünk.

-Jó reggelt, Myers - motyogta, majd átkarolta a derekamat, és közelebb húzott magához. - Jó illatod van - suttogta.

-Rád se ismerek, mi ez a sok bók mostanában? - mosolyogtam.

-Eddig is ezeket gondoltam, csak nem mondtam - felelte egyszerűen, mire nekem még szélesebbre húzódott a szám.

Nate elkezdte lassan simogatni a hátamat, mire tiszta libabőr lettem. Fel volt csúszva a pólóm alja, így az ujjai a csupasz bőrömet érintették.

-Hogy van az arcod? - néztem rá.

-Már jobban.

-Nem fáj?

-Nem.

-Akkor jó. És a hasad? - kérdeztem. Nate válaszul a hasáról az oldalára fordult, majd felhúzta a pólóját. - Már szebb. Tényleg jó ez a krém - jegyeztem meg.

-Te meg ezek szerint tényleg jó ápolónő vagy - fogta át újra a derekamat, mire elmosolyodtam.

A fejemet belefúrtam a nyakába, miközben lehunytam a szememet.

-Ma fel kéne menni a padlásra - jutott eszembe. Nate nem mondott semmit, csak a hajamat simogatta. - Nate?

-Most nem tudok figyelni. Éppen kiélvezem, hogy nem pofozol meg, ha a közeledbe megyek.

-Még soha nem is pofoztalak meg.

Nate felemelve a szemöldökét rám nézett.

-Jó, talán egyszer előfordult - ismertem be - Még régebben - tettem hozzá - De ha kell, megint megteszem.

-Most miért? - nézett rám szórakozottan.

-Csak akkor, hogyha nem kelsz fel az ágyból - fenyegettem.

-Ki fogok kelni az ágyból, Myers. De még csak reggel 9 óra van - nézett le a számra.

-Jó, azért én sem mondtam, hogy most rögtön neki kéne látnunk a nyomozásnak... - hajoltam rá Nate ajkaira. Ő elmosolyodott, majd hosszasan visszacsókolt.

Elszakadtunk egymás szájától, majd én ráhajtottam a fejemet Nate mellkasára, ő pedig a hajamat simogatta.

***

Amint felmentünk a padlásra, mindketten elkezdtünk köhögni, mivel annyira poros volt a levegő. Nagy nehezen megtaláltam a villanykapcsolót, és imádkoztam közben, hogy amint kicsit világosabb lesz, az első amit meglátok, az ne az egerek teteme legyen. Viszont amint felkapcsoltam a lámpát, kicsit meglepődtem, ugyanis nem hogy egerek nem voltak, hanem semmi más sem. Az egész padlás üres volt.

-Ugye nem gondoltad, hogy bejövünk ide, és belebotlunk a következő megoldásba? - vonta fel Nate a szemöldökét.

-Igaz - bólintottam.

Elkezdtünk nézelődni a kis helyiségben, és nem is telt sok időbe, mire észrevettem a falra festett nyilakat. Elkezdtem követni őket, viszont hamar meg is álltam.

-Nate...

-Hm? - jött oda hozzám. Annyira közel állt hozzám, hogy éreztem az illatát, amitől kicsit nehézkesebben vettem a levegőt.

-Azok a nyilak arra a téglára mutatnak... - mutattam az ujjammal.

-...amire van festve egy virág - fejezte be helyettem. A kezemmel benyomtam a téglát, ami bentebb csúszott, és a helyét felvette egy másik kődarab, aminek a közepén volt egy apró mélyedés.

-Úgy tűnik, azt a medált nem csak ajándékba kaptam - szólalt meg Nate. Belenyúlt a zsebébe, majd kivette belőle a nyakláncot, aztán a medál részét a lyukhoz érintette, amibe az pont beleillett. Hirtelen a fal megmozdult, és egy ajtó termedt ott, ahol az előbb még szilárd fal volt.

-Hűha... - csodálkoztam.

-Egy titkos ajtó - jegyezte meg Nate. Nagyot sóhajtottam, aztán bekapcsoltam a világítást, majd be is léptem a sötét folyosóra.

Viszont amikor tettem pár lépést, elkerekedett a szemem. Ugyanis nem egy folyosóból állt a szoba. Hanem ötből.

-Most merre kéne menni? - szólalt meg Nate a hátam mögött - Csak mert van pár opció...

-Nézd - álltam meg a bejárat előtti feliratnál, amit csak akkor vettem észre. - Utasítás.

A következő feladatot többféleképpen is megoldhatjátok. Az 5 folyosó 5 különböző rejtvényt rejt. Viszont csak egyikük vezet el az újabb megoldáshoz. Mint ahogy azt már sejthetitek, nem kevés idő lesz mindegyik folyosón végigmenni, ezért javasoljuk, hogy találjatok ki valami módszert, amivel gyorsabban végeztek. Sok sikert!

-G., L.”

Ellenségből szövetségesWhere stories live. Discover now