Ellenségből szövetséges

81. rész

Reggel amikor felébredtem, rögtön felpattantam az ágyból, és odasiettem a laptophoz, hogy megnézzem hogy áll a a pendrive.

Kész volt.

-Nate! - mentem oda hozzá, és ráztam meg a vállánál fogva, miközben ő még aludt - Nate! Kelj fel!

-Mi az? - kérdezte dünnyögve, miközben megdörzsölte a szemét - Mi történt?

Nem tudtam nem elmosolyodni az álmos, rekedtes hangja hallatán.

Ráadásul ahogy megnyújtózkodott, az izmai kirajzólodtak a meztelen felsőtestén.

-Betöltött a pendrive! - vágtam rá, miután magamhoz tértem Nate bámulásából.

-Betöltött a pendrive? - kérdezett vissza, miközben rögtön felült. Már nyoma sem volt a szemében az álmosságnak.

-Igen.

Ugyanúgy pattant fel az ágyból, mint én az előbb, és egy fél pillanat múlva már mindketten a laptop képernyőjét bámultuk. Egyetlen felirat állt rajta: „A&N quiz”.

-Rákattintsak? - kérdeztem.

-Igen - felelte Nate.

Az egeret a kezembe vettem, majd rányomtam a gombra.

Egy hosszabb szöveg jelent meg a képernyőn:

„Üdvözlünk az A&N quizben! Ahhoz, hogy tényleg megszerezzétek a pendrive-on lévő információt, csupán annyit kell tennetek, hogy válaszoltok pár rólatok szóló kérdésre. Sok sikert! ”

-Saját magunkról kell kérdésekre válaszolnunk? - kérdezte Nate.

-Úgy tűnik, igen. Gondolom azért magunkról, mert ezekre más nagyon nem tudja a választ rajtunk kívül, így ha bárki kezébe kerül a pendrive, nem megy sokra vele.

-Igen, valószínűleg - bólintott.

Feltűnt egy újabb gomb a laptopon, amin az állt, hogy „indítás”.

Rányomtam, mire meg is jelent az első kérdés.

„Mi Avery kedvenc színe?”

Nate felé fordultam, várva a válaszára.

-Mi az? - kérdezte összezavarodva - Nem tudod a saját kedvenc színed, vagy mi?

-Dehogynem. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy te tudod-e.

-A vörös - vágta rá, mire elmosolyodtam.

-Igen. A vörös - bólintottam elégedetten.

Beírtam a választ, és bár biztos voltam abban, hogy helyes, attól még volt bennem egy kis félsz, amikor rámentem a „válasz beküldése” gombra.

„A válasz helyes” jelent meg a képernyőn, mire fellélegeztem.

-Még jó,  hogy kiskorom óta nem változott az ízlésem, mivel anya csak a kiskori énem kedvenc színét ismeri - jegyeztem meg.

-Az is lehet, hogy volt segítsége.

-Igaz - jutott eszembe - Amanda.

-Tényleg, ő mikor jöhet vissza dolgozni? - kérdezte.

-Apával azt beszéltük, hogy jobb ha távol marad, amíg a nyomozás le nem zajlik és anyáékat meg nem találtuk. Hadd higgye csak azt Remington, hogy azt hisszük, Amanda az áruló. Nem lenne jó, ha megtudná, hogy ő segít anyáéknak.

-Valóban - bólintott egyetértően.

Eközben feltűnt a képernyőn a második kérdés is:

„Mi volt Nate kutyájának a neve?”

-Na, Myers - nézett rám Nate kíváncsian - Te jössz.

-Ez cseles kérdés. Ugyanis sose volt kutyád - feleltem.

Nate biccentett, majd a képernyő felé mutatott, jelezve, hogy írjam be a választ.

Beírtam, és rögtön el is lett fogadva.

-Arra emlékszel, hogy kiskoromban milyen állatom volt? - nézett rám Nate.

-Hát hogyne emlékeznénk! - vágtam rá - Valami mutáns gyík volt.

-Egészen pontosan gekkó, de mindegy. És nem is volt mutáns. Szerintem tök cuki volt.

-Dehogy volt! Emlékszem mennyire féltem tőle, és te mindig direkt ijesztgettél vele.

-Hát... igen - vonta meg a vállát, mire én csak a fejemet ráztam.

Ezután újra a laptop felé fordultam, és elolvastam a következő kérdést.

„Mi volt Avery kedvenc meséje kiskorában?”

-Ezt tudom - szólalt meg Nate - A kisvakond.  Mindig ezt a hülyeséget nézted.

-Nem is hülyeség! - kértem ki magamnak.

-Dehogynem. Az a vakond még beszélni sem tud! Egész végig csendben van. Ráadásul amikor apa átjött a te apádhoz valami üzleti ügyben, nekem is mindig jönnöm kellett, amikor nem volt ki vigyázzon rám, és mindig ezt a szerencsétlen vakondot kellett néznem veled.

-Ne szóld le a kedvenc mesémet! - húztam össze a szememet - Inkább csinálj valami hasznosat, és írd be a választ.

Megforgatta a szemét, aztán úgy tett, ahogy mondtam, mire megjelent a „A válasz helyes” felirat. Majd feltűnt a következő kérdés:

„Mikor kapta meg Nate az első biciklijét?”.

-Azt hiszem, hogy a negyedik szülinapod volt - feleltem - Emlékszem, hogy volt pótkereke, de te még így is képes voltál elesni vele.

-Ezt az emléket el akartam felejteni, szóval kösz, hogy emlékeztetsz - dünnyögte.

-Nincs mit - vigyorogtam - Azóta sem értem, hogy lett meg motorra a jogosítványod, a bicikli tudásodból kiindulva - tettem hozzá, mire ezúttal ő nézett rám csúnyán.

Nate beírta a választ, ami helyes volt. Ezután jött a következő kérdés:

„Mi akart lenni Avery kiskorában (a nyomozón kívül)? ”

-Állatorvos - vágta rá Nate - Azon kívül, hogy kisvakondot nézzek, még arra is sokszor kényszerítettél, hogy játszak állatorvososat a plüss állataiddal - idézte fel az emlékeit.

-Én nem mondanám kényszerítésnek...

-Pedig az volt. Azt mondtad, hogy ha már neked kell bébiszitterkednek felettem, akkor azt játsszunk, amit te akarsz.

-Ezt mondtam volna? - nevettem fel.

-Igen - bólogatott - Mindezt úgy, hogy te kábé 4 én meg 5 éves voltam.

-Elég nagy traumát okozhatott, ha ennyire emlékszel rá.

-Azt is okozott - felelte, mire újra felnevettem.

Beírtam a kérdésre a választ, ami szintén helyes volt. Jött a következő:

„Mi volt Nate kedvenc sportja? ”

-Kosárlabda - feleltem dünnyögve - Ha már ott tartunk, hogy kényszerítés: nekem meg mindig kosaraznom kellett veled, pedig tökre utáltam.

-Ennyi nekem is kijárt, miután egész nap kisvakondot néztünk, meg állatorvososat játszottunk - kérte ki magának, mire megforgattam a szemeimet.

-Volt egyáltalán olyan játék, amit mindketten szerettünk?

-Hm... - gondolkodott el Nate - Volt - felelte pár másodperc múlva.

-Mi?

-Nyomozós - felelte - Sokszor játszottunk együtt nyomozósat, és azt mindketten szerettük.

-Tényleg! - jutott eszembe - Hát... úgy tűnik, hogy van, ami nem változik.

-Igen - mosolyodott el Nate.

Beírtam a választ, mire a szokásos „a válasz helyes” felirat jelent meg.

Arra számítottam, hogy ezután is egy újabb kérdés jön, de nem. Ezúttal egy másik, hosszabb szöveg jelent meg, amit rögtön elkezdtem olvasni.