Elhagyottan

11.

E.

Valamiért különösen jól aludtam az éjjel, egyszer sem ébredtem fel, és a szemem is magától nyílt ki, az óra szerint pontosan 9:17-kor. Rég nem volt olyan estém, hogy kipihenten ébredtem volna, egészen mostanáig. Fogalmam sincs, mitől keltem fel ilyen pozitívan, de mondjuk úgy, hogy örültem a furcsa és indokolatlan boldogságomnak.

Aha. Igen, persze. Én csak azt hittem, hogy nem okkal álmodtam végig 7 órát. Mikor úgy gondoltam, hogy felülök, és kicsit aktivizálom magam, ha már ilyen energikusan indul a hétvégém, egy kar szinte korlátként akadályozta meg feltápászkodásom. Ez meg mi a francot keres itt már megint? És mégis hogy jutott be?

Viszont. Hogyha nagyon magamba kéne néznem, meg tudnám állapítani, hogy egyáltalán nem zavart, hogy visszajött. Úgyhogy hagyjuk inkább azt, hogy kiakadtam. Mert az nem a teljesen őszinte rész.

Kicsit közelebb furakodtam hozzá, és oldalra fordítva a fejem elemeztem a vonásait. Arcának élés, férfias vonala kontrasztban volt baba puha bőrével, dús, sötét fürtjei és szempillái kiemelték fakó bőrét. Duzzadt ajkai elnyíltak, édesen szuszogott, és ahogy néztem, engem is elöntött a nyugalom. Egyszerűen csak jól éreztem magam. Visszacsuktam szemeimet, és Norbihoz bújva igyekeztem újból elaludni.

Mikor már majdnem átadtam magam az álomvilágnak, éreztem, hogy alvótársam mozgolódik. Erősebben magához húz, és egy puszit lehel kócos hajamba. Azonnal éber lettem ettől a piciny gesztustól, mosolygásra késztetett.
Feleszméltem, és rájöttem, hogy ez nagyon-nagyon-nagyon nem helyes. El akartam húzódni, de olyan kétségbeesetten kapott utánam, hogy nem volt szívem. Még nem volt ébren. Ösztönösen cselekszik? 

Ismételten, az eddiginél is közelebb vont magához, majd érthetetlen szavakat suttogott folyamatosan. Megijesztett, azt hittem, valami baj van vele. A fejemet hátra húztam, és próbáltam az arckifejezéséből kibogarászni, hogy miért viselkedik így, de csak összezavartak a rajta látszódó érzelmek. Elveszett volt, védtelen, és egyedüli. Csakúgy, mint én, a könyvtári esetünkkor.

Megsimítottam az arcát, és esküszöm, nem tudom mi ütött belém, de először megpusziltam reszkető arcát, majd a szájára is adtam volna egy enyhe csókot, csak közben feltűnt, hogy már nyitott szemekkel mered rám. Kínos.
Eltoltam magam a mellkasánál fogva, ami furcsa érzést váltott ki belőlem, ahogy hozzáértem, főleg, mivel egy erős dobbanás is szinte a közvetlen közelembe került, mielőtt elválasztottam volna csupasz bőrétől az enyémet.