Az erdő...
Csöndes, csak a fák között fütyült a szél, s megzörgette a leveleket. Az avarban egy lány osont, kezében íj, csizmája szárába kést illesztett, szeme figyelmesen pásztázta a környéket.
Egy pillanat múlva megállt, meghúzta fegyvere idegét, támadó pózt véve fel. Tekintetében természetfölötti sárga fény csillant.
Hirtelen eresztette útjára a nyilat, minek száguldása kermos ujjak szorításában ért véget.
- Laura! - Káltotta a lány miközben idegesen barna hajába túrt. - Mit keresel te itt?
- Örködöm... - Válaszolta Laura Hale miközben nemtörődöm elhajította az eltörött vesszőt. - Peter bácsi nem ér rá, Malia miatt.
- Mert?
- Tudod Ann, eléggé gyorsan fejlődik, szóval figyelni kell rá.
Ann visszalökte a hátára a tegezt, s ketten indultak meg a sűrűben fekvő ház felé.
- Talia otthon van?
- Igen, Derek is. Cora még az iskolában van...
Ann gondolta ezt, bár ő leginkább Peter, s szűk családi körének védelmére esküdött fel, hisz velük találkozott először. Persze aztán Talia is alkalmazta, úgymond...
A magas, fekete falak apránként sejlettek fel előttük, aztán pár pillanat múlva az egész épület látszott.
Laura puhán szökdécselt fel a lépcsőn, mi az ajtóhoz vezetett, majd belépett, nyomában látogatójukkal.
Amint a küszöböt átlépték Peterbe botlottak, ki éppen, láthatólag, kifelé igyekezett, de amint a barna fürtöket megpillantotta, megállt.
- Ann! - A lány elmosolyodott a köszöntés hallatára.
- Peter..! - Körbe pillantott. - Maliát hol...
A férfi legyintett.
- Derek vigyáz rá.
Laura megforgatta szemeit, de nagybátyja minta meg se látta volna, úgy folytatta mondandóját.
- Épp utánad akartam kimenni, Laura, bár már úgy gondolom nem indulok ma útnak. - Annra nézett. - Még jó, hogy visszajöttetek...
A tekintetek tüzébe régi emlékek törtek felszínre, egy bizonyos, felejthetetlen nyári napról...
Malia akkor nem volt még, s Ann egyedül élt az erdőben, mi a táplálékot, az életet biztosította neki. Természetfeletti lévén nem szívesen merészkedett tisztavérű emberek közelébe, miközben más lényekkel fesztelenül tartotta a kapcsolatot.
Hisz nem is volt ő más, mint egy Őrző, életét az egyensúlynak áldozva harcolt azért, óvott mindent és mindenkit a vadászoktól, akik az erdőt járták esténként.
Azon a nyári napon is így történt ez, mert óvatlanságának jutalmaként, nyakát farkas karmai között találta. Ekkor találkozott Peterrel, aki elvitte a Hale házba, később pedig barátságuk jeléül a férfi Őrzőjévé fogadta Annt.
A lány azóta is minden nap látogatja a Hale házat...
Hát, új irámányommal jelentkezem, de ne féljetek... Ez a rész csak azért ennyire béna, mert történetet kezdeni (számomra) eszméletlen nehéz, szóval lesz ez még jobb is. Reméljük...
![](https://img.wattpad.com/cover/90807357-288-k322368.jpg)
YOU ARE READING
The Guardian (Szünetel)
WerewolfAnn Őrző, Peter Hale Őrzője... Fogadalmat tett a természetfeletti védelmére, akár az élete árán is. De a tűzben elveszítik egymást, megváltoznak mindketten, s Peter nem emlékszik rá már többet... Évekkel később Ann még mindíg Beacon Hillsben lakik...