The Guardian (Szünetel)

32 fejezet: Visszatérés...

- Tessék!

A gépen megjelentek az üzenet tulajdonságai.

- Az üzenetet számítógépről küldték. – Mutogatta Danny. – Erről. – Bökött rá egy felhasználóra.

- Ez a felhasználó a számla tulajdonos? – Kérdezte Derek, immár megfelelő méretű pólóban.

- Nem, nem, nem, nem, az nem lehet. – Vágta rá Stiles.

- Mi? – Nézett Ann a képernyőre.

- Melissa McCall küldte...

Pár perccel később három emberrobogott kék dzsippel a sötétedő utakon.

Stiles épp telefonált.

- Igen, és pont olyan mint a rajzon.

A készülék nem volt sokáig a kezében, mert Derek elszedte tőle.

- Hé, van valami a hátlapján, kell legyen ott valami, egy felirat, egy nyílás, bármi.

A fiú visszavette magához ami az övé.

- Tudom, figyelj, ha netalán látod az apámat, megmondanád, hogy ott leszek, csak kések? Oké, rendben, kösz.

A vonal megszakadt.

- Nem fogsz odaérni. – Jegyezte meg Derek. – És az anyjáról sem szólhatsz neki.

- Tudom...

- Az apád meg végtelenül csalódott lesz. – Kotyogta közbe hátulról Ann.

- Tudom! – Stiles leállította a kocsit, a kórház előtt. – Nem, amíg nem tudjuk az igazat.

- Ja igen, és még valami.

- Igen?

Derek lefejeltette a fiúval a kormányt.

- Kezdődik. – Mormogta Ann.

- Aúú! Úr istenem!

- Tudod, hogy miért kaptad! Menj! Menj!

Stiles a fejét fogva kipattant a kocsiból.

- Keresd Jennifert! Ő ápolja a bácsikámat! – Derek és Stiles telefonon tartották a kapcsolatot, miközben Ann kitartóan fülelt.

- Mi? Siess! Menj el onnan, most nyomban! Ő az! Ő az Alfa!

A lány teste húrban megfeszült, felkiáltott, régi ösztön kezdett munkálódni benne.

- Peter!

- Ne, Ann! Ne! – Derek megpróbálta lefogni a vonagló testet, de már késő volt.

Ann az épületbe rohant, teljes erejéből száguldott végig a folyósókon, mígnem megtorpanásra nem kényszerült.

- Peter...

Hirtelen Derek termett előtte, könyökével leütve a Stiles mellett álló nőt.

- Ez nem volt szép, ő az ápolónő... - Peter teljesen ártatlan arccal állt az ajtó előtt.

- Egy pszchiopata ribanc segít neked gyilkolni, tűnj el innen!

- Oh, a francba. – Nyőgött fel Stiles.

- Azt hiszed szándékosan öltem meg Laurát? – Peter egyre közelebb lépett. – Egy családtagot?

Derek szemei kéken villantak fel, előre vetette magát, hatást viszont nem ért el vele.

- Az elmém, a személyiségem, szó szerint kiégett. Csak az ösztönök hajtottak...

- Megbocsájtást akarsz?

A felek újra egymásnak estek.

Ann előtt elmosódott minden. Remegett, mint a nyárfalevél. Úgy érezte, szörnyű katarzisba esett, miből nem tud kikászálódni. Alakok húztak el mellette, s ő földre rogyott. Apránként sötétült el előtte a világ, nem tudott mit tenni ellene, csak hagyta, várva, majd valaki elviszi egy biztonságot adó helyre...