45 fejezet: Tönkretett kulcsok...

349 38 0
                                    

- Mi? Ott tartják fogva?

- Hol? – Ann azonnal felpattant a betonról, hol eddig pár nyílvesszővel játszadozott és szemei izgatottan csillantak fel. 

- Pszt! – Intette le szigorú tekintettel védence, ellentmondást nem tűrő arccal. Ő irányít. 

- A saját házában? – Folytatta a hüledezést Stiles, meglepetten bámulva a képernyőn felvillanó térképet.

- Nem benne. – Csillant fel Peter szeme, amint visszafordult a monitorhoz, mint aki tudja a megoldást. – Alatta. Pontosan tudom, hogy hol...

Ann fülét hirtelen üvöltés ütötte meg, vérfarkasé. Azonnal megérezte a természetfelettit, szemei sárgán villantak. Ha szerepe miatt nem lenne személyhez kötött, már rohant volna. 

- ...és nem csak én tudom...

...

Újra felhangzott az üvöltés, Peter tekintete a távolba meredt, indulni akart. 

- Add a kulcsokat! – Szólt Stilesnak.

- Óvatosan! Hamar gyorsul. – Intette a fiú, mire Ann bíztatóan megveregette a vállát. Nem lesz baj... 

De Peter, ahelyett, hogy a kocsi felé indult volna, tönkretette amit Stiles adott neki, egyetlen mozdulattal, s egy másik autóhoz fordult.

- Szóval most nem öl meg? – Kérdezte ingerülten Stiles. Majd hátrált egy lépést, mikor szembetalálkozott az ilyesztő tekintettel. – Oh, remek.

- Még most sem érted? Nem én vagyok itt a rosszfiú.

- Ijesztő szörnyeteggé válik, izzó szemmel, karmokkal és nem maga a rosszfiú.

Peter az Őrzőjére tekintett.

- Én is ez vagyok, Stiles... - Suttogta Ann.

- Kedvellek Stiles. – Folytatta Peter. – Mert segítettél, cserébe én is adok valamit. Megharapjalak?

- Mi?

- Akarsz egy harapást? Ha nem halsz bele, mert meglehet, olyan leszel mint mi.

- Mint maga?

- Igen, vérfarkas? Akarod, hogy elmondjak valamit? Első este az erdőben megharaptam Scottot, mert kellett a falkába. Lehettél volna te is... Olyan erős lehetnél mint ő, nem kellene mögötte kullognod, nézni, hogy lesz egyre erősebb, gyorsabb, népszerűbb, hogy szerez barátnőt. Egyformák lennétek, vagy erősebb. Igen, vagy nem?

Stileson erősen látszott a kísértés, de érezhető volt, hogy harcol benső vágyaival. És mikor Peter már kivillantotta szemfogait, elhúzta kezét.

- Nem leszek olyan mint maga. – Jelentette ki enyhén remegő hangon.

- Tudod mit hallottam? – Peteren nem látszódtak a meglepődöttség jelei, mintha számított volna erre a lépésre. – A szíved gyorsabban vert, mikor azt mondtad: nem leszek olyan. Talán azt hiszed, hogy igazat mondasz, de önmagadat is becsapod. Viszlát Stiles.

A férfi beszállt a kocsiba, Ann követte, közben bocsánatkérő tekintettel pillantott vissza a fiúra, ki nélkül hajtottak el.


The Guardian (Szünetel)Where stories live. Discover now