The Guardian (Szünetel)

2 fejezet: A hívásra nincs válasz...

Az esti hold fénye hidegen sütött be Ann ablakán, mire ő felébredt, s felöltözvén éjszakai vadászatra indult. Csizmát nem vett, így oly puhán lépdelt akár egy macska, nem ilyesztette meg az állatokat. Szemei fel, felizzottak sárgán, úgy látott akár nappal, észrevéve fiatal szarvasokat. Agancsaik a sötétben cifra, gubancos vonalakká akadtak össze, még számára is nehéz volt szétválasztani őket.

Az állatok hirtelen ugrottak meg, tekintetük a félelemtől lett ködös, erre Ann megtorpant. Kihúzta magát, mélyen beszívta a levegőt, fejében válogatta a szagokat, míg rá nem jött a bajra.

Füst...

Tömény füstöt érzett, szinte azonnal köhögésre késztette. Megfordult, próbált irányt találni, merről jöhet. Nehéz volt, körülötte mindenhol szagolta, de végül erős nyomot talált.

Pontosan olyat, amit nem kívánt az életében soha.

Rohanni kezdett, lábát véresre vágták a kövek, mikre nem figyelt, s hamarosan a hatalmas ház lángoló romjait pillantotta meg.

A Hale ház volt az...

Hallotta a sikolyokat, ahogy segítségért kiáltanak. Nem figyelt a borzalmas hőségre, csak arra, hogy a menekülőknek szabad utat nyisson. Teljes erejéből rohant az ajtónak, vállát keserű fájdalom járta át az ütközés hatására, feladni viszont nem adta fel. Tovább ostromolta a gerendákat, mígnem...

- Ann!

- Peter!

Oly élesen koncentált a hangra, mégis alig értette...

- Vidd... Vidd el Maliát!

- Beragadt az ajtó! - Ann még Őrző létére sem tudott cselekedni, mire felesküdött kudarcba fulladhat.

- Ő még átfér a pincénél feljövő rácsok között! - A férfi köhögött, fulladozott bent. - Vidd el! Én megkeresem Taliát!

A lány bólintott, s arra futott, hol a pincét sejtette. Hamar megtalálta a kislányt, kit felkapva vitt tovább. Malia arca maszatos volt a könnyektől és a koromtól, hívta apját, de válasz nem érkezett...