The Guardian (Szünetel)

48 fejezet: Kötődés...

Ann a küszöbről figyelte az eseményeket, ahogy az emberek sorra esnek el, ahogy Kate Argent kiabál. Látta Derek mozdulatlan testét, de visszafogta magát, nem vonyított fel hangosan, gyászolva. 

Peter pillanatok alatt végzett, s Kate ott hevert a lány lábai előtt. Ann nem habozott, a ruhájánál fogva segített behurcolni a nőt, hiszen része akart lenni a falkának, ösztönösen cselekedett. 

Halotta, Allison utánuk fut, de nem sokáig jöhetett. Még a szoba ajtajában megállította, fenyegetően vicsorogva, figyelmeztető morgás kíséretében. 

- Gyönyörű lány Kate. – Kezdte lassan Peter, ahogy karmaival rámarkolt az Argent nyakára, csak épp, hogy ne sértse meg a bőrt. – Akárcsak az enyém. – Tekintett le a farkasra, szemében a dícséret fénye villant. – Hasonlít rád. Talán nem olyan romlott. Adok neked egy esélyt, hogy megmentsd. Kérj bocsánatot! Mondd, hogy sajnálod, hogy kiirtottad a családomat és engem kínszenvedésre kárhoztattál hat évig! Mondd ki! És életben hagyom.

Ann érezte a Peterből érkező keserű fájdalom hullámot, látta a könnyeket a szemében, mire torkát hosszú, de mégis halk vonyítás hagyta el. Szenvedett ő is... 

- Mondd. – Könyörgött Allison a küszöbről, hangja el, elcsuklott. 

- Bocsánat... - Fuldokolta Kate, alig hallhatóan. Peter lassan lehunyta a szemét. Ő nem tudott megbocsájtást nyújtani, a több évnyi borzalom a könyörület magját is kiirtotta belőle. 

Pillanatok alatt történt az egész, a falra fröccsenő vér, a kiáltás, a földre zuhanó test. Mind, mind egy másodperc tört része.

- Nem tudom, hogy, hogy vagy vele Allison, de ez a bocsánatkérés nem hangzott túl öszintén. – Szemlélte Peter a tettét, majd lassan a lány felé lépett.

Scott hirtelen lépett be a képbe, Ann megállítani se tudta, csak nyöszörgött a sarokban, oldalán mély karmolással. Olyan gyorsan történt, nem tudott védekezni. Egy villanásra látta még Dereket is. Torkából elkeseredetten nyújtott csaholás tört fel, megpróbált felállni, de lábai kicsúsztak alóla. A harc és az Alfa átalakulásának hangjait halotta, bár a jelenetet csak elmosódottan látta, a történéseket össze tudta rakni. Mintha közvetlen közelről szemlélne mindent. Peter állatias énjébe bújt, és már nem a házban van.

Nehezen újra felállt, remegő lábakkal indulva meg az ajtó felé hosszú vércsíkot húzva maga után, s a küszöbön összeroskadt, ereje elhagyta. 

Fényszórókat pillantott meg, majd tüzet. Peter kiáltását hallotta. Segítenie kell, az Őrző nem szegheti fogadalmát.

Leszánkázott a lépcsőn, s rohant is volna a fény irányába, mikor valaki hátulról átkulcsolta a nyakát. Jackson? Már szagolta távolról. Nem. Stiles...

Érezte az illatot, de szabadulni akart, erősen vergődött. Tudta, a fiú érintésével próbálja csitítani, miközben az inge tiszta vér lesz, de ezt ő figyelmen kívül hagyta. Csak az égetten a földre zuhanó testet figyelte. Összpontosított a halványodó kapocsra.

Visszaalakult emberré, kibújva a szorításból Peterhez rohant, letérdelve mellé.

- Ne, ne, nem lehet... - Sírta a férfi mellkasára borulva. Az égett hús szaga csípte az orrát, de erre nem tudott gondolni. Hirtelen ölelő kart érzett a hátán.

- Ann... - Suttogta Peter, mire a lány felkapta a fejét. Szemei oly erősen világítottak, mint még soha. A kötődésük kétoldalú.

- Emlékszel rám...

- Igen... - A férfi mintha még mosolygott is volna. Legalábbis megpróbálta. 

Annban szétáradt a rövid öröm hulláma. Csak egy pillanatig tartott az egész.

Keményen csaptak le a vállára, még kiáltania se volt ideje, oly gyorsan csapódott egy fának. Amint kinyitotta szemét Dereket pillantotta meg, ki a fölött térdelt, kit őneki védenie kellett volna ebben a pillanatban.

Elmosódottan hallotta még Scott kiáltását:

- Várj! Az gyógyíthat meg aki megharapott, te mondtad, ha megteszed, nekem végem! Az apja, a családja, mégis mit tehetnék?!

- Derek ne!- Zokogott fel Ann, közben visszakúszott hozzájuk.

- Ne tedd... Emlékszik rám, megjavíthatom, csak kérlek ne öld meg... - Könnyei lassan beléje folytották a szót.

- Már meghoztad a döntést. – Suttogta Peter. – Érzem rajtad a szagát.

Derek magasba emelte kezét, és egy mozdulattal életet oltott ki.

Ann felsikított, és lelökte a férfit Peter testéről. A fájdalom, akár egy bomba, robbant szét benne, keserűen, akár tőrt döftek volna a szívébe. Érezte, ahogy a kötődésük láncai egyenként elpattannak. Uralmát teljesen elvesztette maga fölött, hol farkas, hol ember képében borult a testre, s üvöltött, vonyított.

Egészen addig, míg Stiles el nem rángatta onnan...