The Guardian (Szünetel)

66 fejezet: Valahol...

Mikor a terv kezdetét vette, már csak hárman maradtak a házban, hol megnyugtató sötétség honolt, s csak a Hold adott valamicske fényt.  

Stiles az ablaknál, Peter a kanapén, Ann pedig az asztalon foglalt helyet. Utóbbi az íjába vésett jeleket, képeket.  

- Nem bírom már ezt a folytonos várakozást, annyira idegörlő! – Fakadt ki a fiú, miközben a várost nézte. – Az idegeim őröltek, hülyére vannak őrölve.

- Ez sok mindent megmagyaráz. – Szólt közbe Ann.

- Őröltek!

- Eszméletlenre verlek és felkeltelek ha már vége. – Sóhajtotta Peter, még jobban elnyúlva az ülőalkalmatosságon.

- Szerintetek Erica tényleg meghalt?

- Szerintem igen, már nem érzem őt. – Válaszolt Ann, feltekintve munkájából.

- Szerinted engem tényleg izgat?

- De amúgy miért egy bankba húzódtak, mármint miért nem verték őket láncra valami földalatti barlangban? Miért nincsen egy valamire való barlangjuk?

- Farkasok és nem James Bond főgonoszok. – Peter foga egyáltalán nem fűlött ehhez a beszélgetéshez, ellenben Őrzője jól szórakozott rajta.

- Álljunk meg! – Szólt újra Stiles. – Álljunk csak meg! Mi van ha ott is élnek, vágod? Mi van, hogyha a farkasvermükre emlékezteti őket?

- Farkasveremre...

- Ja, farkasveremre!

Ann feltekintett a fiúra, egyik szemöldökét felvonva.  

- Nem csak az idegeid, hanem az agyad is őrölt. - Jegyezte meg csöndesen.  

Stiles nem foglalkozott vele, Peterhez fordult.

- Te hol laksz?

- Az erdő mélyén nyugvó földalatti katakombákban.

- Azta! Komolyan?

- Szerencsétlen! Van egy kecóm a belvárosban, Ann is ott lakik.

- Jólvan, mindegy, a lényeg, hogy csinálnak valamit abban a bankban. - Gondolkozott hangosan Stiles, kezeivel gesztikulálva.

- De mit? – Szólt közbe Ann.

A fiú megint nem figyelt rá nagy eszmefuttatásai közepette.

- És minek várták ki a teliholdat, miért nem ölik meg őket csak úgy?

- Nyilván szeretik a színpadias hangulatot.

- Három holdtöltéjük volt színpadiaskodni.

- Te bezzeg egy órát sem töltesz azzal, hogy idióta... - Peter hirtelen elakadt a hegyibeszédben.

- Fejezd be nyugodtan, szeinted idióta... Idióta vagyok. Szerinted? - Pattogott Stiles sértődötten.  

- Miből vannak a falak? – Állt fel Peter.

- Hát gondolom téglából meg fából.- Nézett körbe Stiles, csodálkozva a kérdés hirtelenségén. 

- A bankban... Miből készülhettek a páncélterem falai?

Ann leugrott a rajzokról, amin eddig csücsült. Peter a képek fölé hajolt.

- Szó sincs róla, hogy miből emelték! – Háborodott fel, miközben már Őrzője is vele együtt keresett, szeme éberen járt a sorok között.  

- Ó, várjál! – Stiles fejest ugrott a táskájába. – Igen. Meglesz, várj, meglesz. Valahol írták.

Ann a vastag papírkötegre tekintett, ami az előző pillanatban landolt az asztallapon.  

- Stiles, ez rengeteg lap!

- Igen, tudom! De benne lesz...

- Valahol...