The Guardian (Szünetel)

38 fejezet: Akiért jöttek...

- Miért jöttünk ide?

- Majd meglátod. – Peter lenyomta az állatorvosi rendelő kilincsét, majd félreállt, gúnyosan meghajolva, előreengedve Annt. A lány tudta, hogy ez átmeneti állapot, még nem tudja őt úgy kezelni, ahogy kéne, de a gesztus még így is fájt neki. Egy kicsit...

Amint beléptek a hátsó szoba ajtajába egy férfi állt.

- Sajnálom, de most zárva vagyunk. – Közölte.

- Jó – Peter nem zavartatta magát. – A betegért jöttem.

- Nem emlékszem, hogy hozott volna bárkit is.

Ann keze a hátára szíjazott fegyverére siklott.

- Ez a beteg a saját lábán jött.

- Ha úgy volt is félek, nem segíthetek, zárva vagyunk.

- Most az egyszer talán mégis tehetne kivételt. Nem igaz?

- Sajnálom ez sajnos nem lehetséges. Talán jöjjön vissza rendelési időben.

- Van itt valami, ami az enyém...

Ann kihúzott egy vesszőt a tegezből, s forgatni kezdte ujjai között.

- ...és most elviszem.

- Mint mondtam – A férfi előrébb lépett. – Zárva vagyunk.

Peter előre nyúlt, hogy az őket elválasztó alacsony ajtót kinyissa, de keze mintha megakadt volna valamiben. A lány mögötte halkan morogni kezdett.

- Ez csak mese habbal. – Peter enyhén elmosolyodott. – Szakállas trükk. – Hirtelen vált érezhető a haragja, amit egyenesen a fekete férfinek hajított egy széket.

- Látom, még mindig nem érti. – A másik nem zavartatta magát, mintha semmi se tudna ártani neki, talpon maradt. – Most. Zárva. Vagyunk.

Peter az ajtó felé fordult. – Vannak mások akik segítenek megszerezni amit akarok, Scott. – Suttogta. – Ártatlanok, és sokkal sebezhetőbbek. – Azzal kilépett az ajtón.

Ann akkor értette meg, hogy kiért is jöttek el igazából...