The Guardian (Szünetel)

14 fejezet: Emlékezni...

Derek már épp megengedett volna magának egy elégedett mosolyt, amikor Scottot pillantotta meg a veranda előtt.

- Tudom, hogy hallasz. - Suttogta lent a fiú. - Segítened kell...

Fent a férfi megfordult, lefelé véve az irányt, s annal találta szemben magát.

- Már megint itt van? - Kérdezte, miközben összefogta barna haját.

- Igen. Segítséget kér...

- Hm... Erre én is kíváncsi vagyok. Menj, majd meghallgatlak titeket.

Derek bólintott, lerobogott a lécsőn, majd kilépett a házból.

- Oké. - Kezdte Scott amint megpillantotta. -Tudom, hogy részben miattunk kaptak el, mert lényegében ide vezettük a vadászokat. És nem tudom, mi történt a húgoddal, de azt hiszem csináltam valamit tegnap este... Én álmodtam valakiről, de valaki más sérült meg. És úgy tűnik, hogy az álom részben valóság volt.

- Azt hiszed te támadtad meg a sofőrt? - Kérdezett nyíltan Derek.

- Láttad mit tettem tegnap este?

- Nem.

- Elmondanád végre az igazságot? Bántani fogok valakit?

- Igen.

- Meg is ölnék valakit?

- Igen.

- És meg is ölök valakit? - Scott arca egyre kétségbeesettebb lett.

- Valószínüleg.

A fiú nem bírta tovább, s nyőgve az ott lévő oszlopnak dőlt.

- Nézd. - Kezdte újra Derek. - Megmutathatom, hogy tudsz újra emlékezni. És azt is, hogy uralkodj magadon akár teliholdkor. De persze nem ingyen.

- Mit akarsz?

- Majd megtudod. De most megteszem amit kérsz... Menj vissza a buszhoz, szállj be, nézz, érezz, bízz az érzékeidben, hogy a látás, szaglás, tapintás emlékeztessen.

- Ennyi? Csak... Csak menjek vissza?

- Akarod tudni mi történt?

- Tudni akarom, hogy bántottam e őt.

- Nem. Nem bántottad. Tudni akarod, hogy fogod e bántani...

Odabent ann érdeklődve leszegte a fejét.

- Ez kezd érdekes lenni. - Mormolta az orra alatt.