The Guardian (Szünetel)

30 fejezet: Nem Scott üzent...

Stiles berontott az ajtón, majd rögtön levágta magát a gép elé.

- Szia Stiles! – Kiabáltak neki fel lentről, mire ő visszaköszönt.

- Szia apa! – Mikor megfordult, csak akkor látta meg a sarokban álló vendégeit. – Öh, Derek, Ann...

Derek a szája elé tette a kezét és kifele kezdett mutogatni.

Stiles felpattant, s kirohant, gyakorlatilag egyenesen Mr. Stilinskibe ütközve.

- Mit mondtál?

- Mi? Csak, hogy: Szia apaaa... - Felelte zavarában egy kicsit elnyújtva a betűket.

- Figyelj, még van egy kis dolgom, el kell intéznem, de estére otthon leszek. Az első meccsedre...

- Az első meccsemre? Nahát, óriási, nagyszerű... Klassz...

- Úgy örülök neki. És büszke vagyok rád...

- Kösz, én is. Büszke vagyok magamra...

- Szóval mégis játszol a csapatban?

- Igen apa, a kezdő csapatban. De ez van...

Stilinski elmosolyodott.

- Nagyon büszke vagyok rád.

- Oh, én is. Igen, én... Oh...

Apa és fia megölelték egymást, de az utóbbinak már igen mehetnékje volt.

- Puszi... Puszi...

- Ott találkozunk.

- Vigyázz magadra!

Stiles visszament a szobába, s bezárta az ajtót mire Derek rögtön elkapta a grabancát.

- Oké, még egy szó és...

- Azt hitted az mondom: Figyelj apa! Derek Hale itt van a szobámban, hozd a puskát? Igen ez van, menedéket nyújtok egy bűnözőnek, de az én házam, az én szabályaim haver!

Derek elengedte Stilest, de tekintete nem lett barátságosabb, mihez Ann is hozzátett néhány szót.

- Derek, nem ezért jöttünk.

- Scott megszerezte már a nyakláncot? – Tért a lényegre rögtön a férfi.

- Nem, de rajta van a témán. Biztos megpróbálhatunk valami mást. Éjjel mikor bent rekedtünk a suliban, Scott üzent Allisonnak, hogy jöjjön oda.

- És?

- De nem Scott üzent!

- Ki tudod deríteni, hogy ki?

- Nem én nem, de azt hiszem van valaki, aki igen.

A Karácsonyi dupla rész második fele...