A maffia karjaiban (BTS-JK)

27

Azt hiszem, kisebb sokkot kaptam, amikor meghallottam az anya és apa szavakat. Nem hittem el, hogy komolyan bemutatott a szüleinek. Gyorsan össze kellett szednem magamat, mivel az előttem álló férfi már kérdőn és elég sötéten nézett egyenes tartásomra.

- Nagyon örülök, uram - Hajoltam meg végül. - Asszonyom. - Még mindig meghajolva fordultam egy kicsit oldalra, hogy a nő felé is kimutassam a tiszteletemet.

Amikor felegyenesedtem, két szempár méregetett. Jungkook mellettem állt csendben, egyik kezével a derekamon, másikkal maga mellett. A szülei szótlanul néztek végig rajtam, amit tűrtem, bár rendkívül kellemetlen volt. Kínos csend lepte be a szép, nagy szobát. Senki nem mozdult, csupán a két idősebb szeme mozgott fel-le, ahogy minden négyzetcentiméteremet végigkísérték. Kívül megtartottam a közönyös arcot, de belül már felrobbantam, izzadtam és remegtem, hányni akartam és sikoltani a kétségbeeséstől, a félelemtől és az idegességtől. Úgy éreztem magam, mint egy nyomorult állat az állatkertben. Átéreztem a helyzetüket, amikor több száz ember áll meg a ketrecek előtt és ujjakkal mutogatva kiabálnak, fotózzák vagy böködik őket. Már csak arra vártam, hogy egy botot húzzanak elő és azzal nyomkodjanak meg vagy egy papírzacskóból szerzett zoo-csemegével dobáljanak meg, hogy mozogjak.

- Hmm - Mordult fel az édesapa, mire enyhén megijedtem, de nem mutattam jelét. - Szóval te vagy az a híres Debbora.

Bólintottam.

- Én volnék, uram - Válaszoltam udvariasan, ahogy Jungkook tanította és kérte tőlem.

Éreztem, ahogy kicsit elernyed a hátamon a keze, amint meghallotta kivételesen nyugodt hangszínemet. Megnyugodott, ahogy érzékelte, hogy minden szabályát betartom. Megmondom őszintén, én addig nem akartam lenyugodni, amíg ki nem megyünk a szobából és a házból.

- Fiam, kötelező volt egy kurvát választanod? - Fordult keményen a fia felé. Tekintete és kiállása miatt inkább látszott maffiatagnak, mint az angyali külsővel megáldott Jungkook. Kijelentése szíven ütött, de Jungkook szinte szó szerint elmondta, hogy mikre számíthatok az apja szájából. Persze akkor még nem tudtam, hogy az apjával fogunk találkozni, csak annyit tudtam, hogy hivatalosak vagyunk egy születésnapi partira és a házigazda minden kétséget kizáróan ilyen és hasonló szavakkal fog illetni. Éppen ezért tartottam magam, mert be akartam bizonyítani, hogy igenis kemény nő tudok lenni.

- Apa, ő nem kurva - A mellettem álló hangja halkabb volt az apjával szemben, de maradt ugyanolyan határozott.

- Szóval nem kurva - Az apja gúnyosan elmosolyodott és félelmetes tekintettel rám nézett. - Akkor azt mondod, hogy nem volt két évig és nyolc hónapig Jae Myung ágyasa?

A név említésétől mind a ketten megfeszültünk kicsit. Az én elmém megtelt emlékekkel abból az időszakból és minél gyorsabban megpróbáltam kiűzni őket onnan, mielőtt valami olyat tettem volna, amit megbánok.

- Nem, ezt nem mondom - Jungkook határozottan nemet intette a fejével. - De azt állítom, hogy Myung egy faszfej, aki elrabolta őt és mindenre kényszerítette. Tehát nem kurva, hanem áldozat. És higgy nekem, apa, hogy ennél jobb nőt nem is kívánhatnék sem én, sem te.

Az apja még egyszer visszafordította rám a tekintetét és ugyanolyan megvetéssel mustrált végig, mint az elején.

- Mitől olyan különleges?

- Tudod jól, hogy miről beszélek - Kontrázott Jungkook.

Az apja csak bólintott egyet. Nincs olyan dolog ezek szerint, amiről ő ne tudna. Vészesen ijesztő volt a tudat, hogy tisztában volt vele, hogy megvertem a fia emberét, aztán majdnem megöltem egy lányt egy virágcseréppel, mert rám akart támadni, azzal az indokkal, hogy Jungkook az övé (?), nekem meg éppen az akadt a kezembe és fejbe vágtam vele. És mindezt csupán két hónap alatt tettem.

- Engem nem veszel meg néhány nagylányos csínytevéssel - Fordult most felém, hogy nekem intézze a szavait. - Több kell ahhoz, hogy felnőj a fiamhoz. A szememben akkor is egy kurva maradsz.

Azzal hátat fordított és visszasétált korábbi helyére. Lehuppant a fotelbe és a szájába dugott egy cigarettát. Ráérősen az asztalon heverő öngyújtóért nyúlt, lángra lobbantotta és meggyújtotta a bűzlő rudat. Kényelmesen beszívta a káros anyagot, aztán a gomolygó füst egy sóhajtással hagyta el a száját. Visszafordította a fejét felénk, egy újabb szippantást engedett meg magának és újabb fehér felhő szabadult el a szobában.

- De mivel a fiam valamiért téged választott - Vett egy mély levegőt, mintha valóban nehezére esne elfogadni a tényt, hogy egyáltalán létezem. -, és mert ismersz néhány bennfentes információt a családunkról, amit gondolom a felelőtlen fiú elkotyogott neked, kapsz egy esélyt. De jól jegyezd meg - A cigivel határozottan felém mutatott és félelmetes kimértséggel meglengette azt -, hogy ha egyetlen, apró hibát vétesz, a barátod fog fejbe lőni. - Jungkook felé lökött a kezével hanyagul, mintha csak egy áruházban mutatott volna a zöldségek felé.

- Tisztában vagyok vele, uram - Mondtam határozottan. Magabiztos hangom és fellépésem meglepte őt, hiszen a szemöldöke alig láthatóan, de megugrott. Valószínűleg arra számított, hogy a fenyegetés után hátat fordítok és elszaladok, de túl sokat éltem át az elmúlt években, hogy ilyen kevéssel meg lehessen ijeszteni. Tisztában voltam vele, hogy abban a pillanatban, ahogy beléptem Jungkook ajtaján, az életemmel játszottam. Tudtam, hogy hol vannak a határaim, de ezeket a férfi kitolta és önbizalmat adott nekem. Az apja szavai már semmik sem voltak ahhoz képest, amilyen kedvességeket Myung mondott nekem. Szinte simogatta a fülemet a 'kurva' kifejezés, hiszen ez volt a legkevesebb, amit elhallgattam. - De akkor sem fogok elmenni mellőle. Vele maradok és bebizonyítom még önnek is, hogy nem vagyok olyan olcsó gyerek, mint amilyennek tart.

Az apja torkát elhagyta egy gúnyos nevetés ami mély és rekedtes volt. Pokoli hangszínén még a cigi is dobott, amit a nevetéssel köhögött fel a torkából. Lehet, hogy az életemmel játszottam, de ki kellett állnom magamért, hogy ne nézzen le. Jungkook a derekamba vájta az ujjainak a végeit, amint elhalt a rekedtes nevetés és az apja ismét felállt a fotelből. A mindvégig egy helyben, szoborként álló felesége mellé lépett és rám nézett, majd át a fiára.

- Tényleg éles a nyelve - Szegezte a mondatot a fiának. - Add a kezed! - Utóbbi felszólalása már nekem volt címezve.

Jobb kezemet felé nyújtottam, amit ő azonnal elkapott. Szoros markában tartotta, érdes, durva bőre karistolta a tenyeremet. Egyszer-kétszer átforgatta a kézfejemet maga előtt, aztán a szemembe nézett. Álltam a sötét tekintetet. Egy gonosz vigyorra húzta a száját és szabad kezével kivette belőle az elszívott cigarettát. Végig a szemembe nézve lassan lefelé engedte a parázsló rudat, míg végül megéreztem a bőrömön a meleget. Először nem éreztem semmit, aztán megérkezett az égő, csípő érzés. Bár csak egy kis körben érintette a kézfejem vékony bőrét a cigaretta, az egész kezemben szétáradt ugyanaz a szúrós fájdalom. Bár ez csak pár másodpercig tartott, míg a testem hozzászokott a hirtelen jött kínzáshoz és aztán a cigaretta vége elsötétült.

A szemkontaktust végig tartottam a férfival és csupán az állkapcsom feszült meg a fájdalomra. Jungkook keze már inkább aggasztott, hiszen annyira szorította a csípőmet, hogy az jobban fájt, mint az apja által nyújtott égetés. Lehet, hogy az terelte el a figyelmemet a jobban érezhető cigiről és ezért volt kevésbé fájdalmas. Köszönöm, Jungkook!

- Meg se rezzent - Közölte elismerő hangszínnel az apuka.

Visszahúztam magam elé a kezemet, amit elengedett a durva markából. Érdektelenül lesöpörtem a ráragadt hamut és fekete parazsat a bőrömről és visszaejtettem a kezem magam mellé.

- Uram, amint tudja, két évig és nyolc hónapig voltam Myung tulajdona - Kezdtem bele. - Ahhoz képest ez csak dicséret és simogatás.

A férfi féloldalas mosolyt villantott és bólintott. A fia felé fordult és arca újból komor lett.

- Tanítsd meg mindenre, amire szüksége lehet, hogy anyád helyébe léphessen.