A maffia karjaiban (BTS-JK)

47

Reggel ugyanott találtam rá Jungkook-ra, ahol az este ott hagytam. Mivel az ölemben aludt el, nehezen manőverezve kikászálódtam alóla, hogy véletlenül se keltsem fel. Nem akartam azzal zargatni, hogy húzzon fel a szobájába, mert annyira békésen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni. Csak vittem neki egy plédet, mert bár nagyon meleg volt, valamelyik éjszakák eléggé hűvösek tudtak lenni, ráterítettem, aztán én a saját szobámba sétáltam.

- Asszonyom - Szólított meg Ji Woo reggel, amikor beértem a konyhába.

Felé fordultam és biccentettem neki köszönésképen. Ő is meghajolt előttem, aztán közelebb lépkedett.

- Baj van, Ji Woo? - kérdeztem tőle, mivel az arca enyhe aggodalmat sugárzott.

- Jungkook a nappaliban alszik, én pedig nem akartam addig zörögni, nehogy felkeltsem, de így a reggeli...- Tanácstalanul mutatott az előkészített alapanyagokra, amiket meg kellett volna sütni vagy főzni a reggeli elkészítéséhez, viszont az hangos sercegéssel és hangoskodással járt volna.

- Meglátom, mit tehetek - Ajánlottam fel. Vettem egy mély levegőt és sarkon fordultam.

Visszasétáltam a nappaliba, hogy rátaláljak az alvó férfira. Mosolyognom kellett, ahogy megláttam őt. Telt ajkai enyhén elnyíltak, ahogy azokon keresztül vette a levegőt, míg az igazak álmát aludta. Arca puffadt volt, ahogy az alatta lévő kezén feküdt és kicsit összenyomta magát. Szemei meg-megrebbentek, valószínűleg az éppen átélt álmától. A takarója csak a derekáig volt felhúzva, ahogy a forgolódástól lesöpörte magáról azt. Halkan sóhajtottam, ahogy végignéztem rajta. Annyira békés, gondtalan és nyugodt volt így. Szívem szerint hagytam volna aludni, ameddig akar.

Leültem a kanapé szélére, hogy nekikezdjek a feladatomnak és ébresztgetni kezdjem őt. Bal kezemet felemeltem és a kusza tincseket elkezdtem kisöpörni a homlokából, mire vett egy mélyebb levegőt és összezárta a húsos ajkait. Folytattam a lágy érintéseimet az arcán és elkezdtem körberajzolni az állcsontját, végig a legtöbbször éles, de most nyugodt és elernyedt állkapcsán, le a nyaka oldalán, ameddig a pólója el nem kezdődött, aztán vissza ugyanezen az úton. A bőre puha volt és meleg, elég sokáig képes lettem volna őt simogatni.

- Jungkook - Szóltam végül halkan hozzá.

Nem kaptam választ, helyette a férfi mocorogni kezdett és befordult a kanapé támlája felé, hogy sötétebb környezetet kapjon és tovább tudjon aludni. Mint egy kisgyerek, olyan volt, akit képtelenség elrángatni az iskolába. Elmosolyodtam és az immár nekem háttal lévő férfi fent lévő karján vonultattam végig az ujjaimat.

- Jungkook - Szólítottam meg egy fokkal hangosabban, de még így is rendkívül halk voltam.

Egy apró mormogást kaptam, miközben összeráncolta a homlokát, de szemeit még mindig csukva tartotta.

- Jungkook, fel kellene kelni - Tájékoztattam őt.

Finoman megrázta a fejét jelezve, hogy már pedig nem kellene. Legalább is ő biztosan nem fog. Sóhajtottam egyet és megráztam a fejemet. Egy nagy gyerek. Lehajoltam hozzá és már szinte rajta feküdtem, hogy a fülébe suttoghassak és tovább zavarjam azzal a céllal, hogy végre felverjem őt.

- Ji Woo nem tud nekiállni a reggelinek, mert nem akar felkelteni - Közöltem vele a tényeket. Ahogy a hangom közvetlenül mellé érkezett, egy mélyebb levegőt vett, amit hangosan kifújt. Ismét semmi reakciót nem kaptam tőle. Gondolkodva figyeltem angyali arcát, ahogy lassan visszamerül az álmok tengerébe, hogy kívül hagyja a próbálkozásaimat. Elmosolyodtam, ahogy az eszembe jutott egy ötlet, amivel megpróbálnám őt észhez téríteni. Még közelebb hajoltam hozzá és az arcomat a vállára nyomtam, bal kezemet még mindig ott tartva rajta, jobbommal pedig éppen, hogy hozzáérve elkezdtem cirógatni az arcát, a haját és a nyakának a kilógó részét. Mély sóhajokat kaptam, ami még nagyobb mosolyra késztetett.

- Oppa - Használtam a szót, amit úgy gondoltam, soha nem fogok kiejteni a számon. Elővettem a lehető legaranyosabbnak gondolt hangomat és azzal beszéltem hozzá. - Ha nem kelsz fel, nem lesz reggeli, én pedig éhesen nagyon durcás tudok lenni - Tettem egy kis szemrehányást.

Jungkook arcán egy aranyos mosoly jelent meg, de a szemeit még mindig nem nyitotta ki. Feltoltam magam ülő helyzetbe és úgy vártam a csodát. Mocorgást éreztem magam mögül és hátrafordultam, hogy meglessem az alakításom eredményét. Jungkook a hátára fordult és hatalmasat nyújtózkodott, miközben ásított egyet. Mosolyogva figyeltem a jelenetet. Azután lerúgta magáról a még rajta maradt takarót és felült. Egyik lábát átcsúsztatta a hátam mögött, aztán egy hirtelen mozdulattal a már terpeszben lévő lábai közé húzott. Karjait most a fáradtságtól erőtlenül tekerte körém és tartott magánál. Hátam a mellkasának csapódott, ahogy hátravonszolt magához. Homlokát a vállamra döntötte, aztán befordult, hogy arcát a nyakhajlatomba temesse. Halkan felnevettem, ahogy a levegővételei csiklandozták a nyakam vékony bőrét. Jungkook egy halk morgással fújta ki a levegőjét, jelezve nekem, hogy kicsit sem szívesen kelt fel. Biztatásképpen megsimogattam az előttem keresztezett karokat.

- Miért nem keltettél fel este? - Morogta a nyakamba, amitől végigfutott rajtam a hideg.

Vettem egy mély levegőt.

- Nem akartalak - Válaszoltam.

- Mhm - Dörmögte ismét válaszként. - Oppának hívtál - Váltott témát hirtelen.

Lehajtottam a fejem, ahogy éreztem, hogy rögtön pirulni kezdett az arcom. Talán nem szereti, ha így hívják? Túl hamar próbáltam használni a szót? Pedig azt hittem, hogy mivel ő az előző este a Jagiya szót használta rám, már én is esetleg megpróbálhatom.

- Bocsánat, ha nem szereted - Suttogtam kellemetlenül magam elé.

Jungkook megrázta a fejét, még jobban hozzá dörgölőzve ezzel a nyakam finom és érzékeny részéhez, amitől újabb libabőröket kaptam.

- Tőled hallani egész jó - Mormogta a bőrömbe lágy hangon, ami mosolygásra késztetett.

Végre kibújt a búvóhelyéről a vállamra hajolt, hogy a félvállas póló által szabadon hagyott felületre egy puszit nyomhasson. Nagyon jó érzés volt a száját magamon érezni, legyen az bárhol is.

- Jó reggelt, Jagiya - Suttogta a vállamba a reggeli köszöntést. A meleg levegőtől és a hihetetlenül puha érintkezéstől szaggatott lett a levegővételem egy pillanatra. Oldalra fordítottam a fejem, hogy ránézhessek. Feje a vállamra volt döntve, onnan nézett rám előre a még félig csukott szemeivel. Tényleg nagyon aranyos volt, ahogy pislogott, miközben engem figyelt a még álmos pilláival. Ahogy találkozott a tekintetünk, egy halvány, fáradt mosolyt küldött rám, amit én is viszonoztam neki.

- Jó reggelt, Oppa - Válaszoltam neki végül. Mondatomra lehunyta a szemeit és mélyen beszívta a levegőt, mintha csak a szavaimat szippantotta volna be.